Vágás István: Hidrológiai statisztika (Tankönyvkiadó, Budapest, 1974)

I. A statisztika hidrológiai kérdései

A determinizmus hipotézisének lényege, hogy a természet jelenlegi állapota szükségképpen hozza létre annak jövő állapotát, úgyhogy, ha valami megtörtént, az másképp nem is történhetett meg. Ha nem igy volna, megfigyeléseinkből nyilvánvalóan a jövőre nem következtethetnénk, igy a determinisztikus felfogást a tudósok a tudományos kutatás szükséges alapjául fogadták el.

A determinisztikus felfogást a filozófusok nagy része is osztotta. Spinoza (1632-1674) annak a nézetének adott kifejezést, hogy semmi sem történik véletlenül, csak tökéletlen tudásunk miatt tulajdonitunk bizonyos dolgokat a véletlennek. Voltaire (1694-1778) szerint az, amit véletlennek nevezünk, valamely ismert esemény ismeretlen oka. Bossuet (1827-1704) szerint a véletlen csak egy sző, amelyet tudatlanságunk talált ki. Hu me (1711-1776) szerint ugyan nincsen véletlen, de ha valamely esemény igazi okát nem ismerjük, az azt a hatást kelti, mintha a véletlen létezne. lohn Stuart Mill (1806-1872) szerint a véletlenről, mint a törvény ellentétéről beszélünk, és azt tulajdonitjuk a véletlennek, aminek törvényszerűségét nem ismerjük.

A valőszinüségszámitással foglalkozó matematikusok közül sokan osztották a fenti nézeteket. Montmort (1678-1710) szerint minden szigorú törvényekkel van szabályozva, amelyek azonban rendesen ismeretlenek, és azokat a tüneményeket tulajdonitjuk a véletlennek, amelyeknek természetes okait nem ismerjük. Laplace (1749-1827) szerint az a nézet, hogy amig a bolygók pályáit természeti törvények határozzák meg, addig a gőz- vagy levegő molekula pályája a véletlentől függ, téves, mert mindkettő egyforma bizonyossággal van meghatározva, különbséget csak tudatlanságunk talál köztük. Quételet (1796-1874) szerint, aki csak az egyes tüneményeket figyeli meg, az azokat a véletlennek tulajdonítja, de a tudós, aki azok hosszú sorozatát tanulmányozza, meglátja bennük a törvényszerűséget.

Voltak azonban filozófusok, akik ugyan elismerték, hogy az előzőkben tárgyalt értelemben nincsen véletlen, de megállapították, hogy más értelemben már lehetséges. Ha e két esemény olyan, hogy az egyik bekövetkezése a másikat szükségképen maga után vonja, akkor azt mondjuk, hogy közöttük oksági kapcsolat van, ha ellenben az egyik esemény a másik nélkül is előfordulhat, akkor a két eseményt egymástól függetlennek tekintik. Ha független események mégis együtt fordulnak elő, azt a relativ véletlennek tulajdonították. (Cournot, 1801-1877.) Cournot egyébként csak a tapasztalatilag megállapított relativ gyakoriságokat fogadta el valószinuség- gyanánt. Ez azonban kizárja azt, hogy az egyes események valószínűségéről beszélhessünk, holott az ilyen kérdések a leggyakoribbak.

Szigorú determinisztikus szempontból a legutóbb értelmezett véletlen nem különbözik az előbbiektől, mert úgy is érvelhetünk, hogy azokat az eseményeket tekintjük függetleneknek, amelyek között a kapcsolatot nem tudjuk kimutatni. A függetlenséget azonban más szempontból is definiálni lehet. Két eseményt egymástól függetlennek mondhatunk, ha egyik jelenléte, vagy elmaradása nem befolyásolja a másik létrejöttét.- 6 -