Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
6. A Tisza fontosabb árhullámai 1876-ot követően
A Bodrog árhulláma kb. egyidejű volt a Tiszáéval, a Körös árhulláma pedig nem gyakorolt látható hatást a Tiszára. 1877 Ebben az évben a téli olvadékvizek levonulása elhúzódott, a tavaszi áradás pedig telt medret talált. Szegeden két hónapon át 700 cm, három hónapon át 600 cm felett volt a víz (6—2 a ábra). Vásárosnaményból március 26-án, április 11-én és április 25-én indultak el 792, 764 és 679 cm tetőzésű árhullámok. A Szamos ezzel kb. egyidejű csen- geri tetőzései: 630, 616 és 651 cm. Ez a három árhullám Tiszaugnál olvadt ösz- sze. Ezt az egyesülést a szegedi tetőzés LNV-t jelentő 790 cm-rel egy nappal megelőzte. Ennek oka ismét a Maros makói május 1-i 443 cm-es tetőzése volt. Ez az érték alkalmas volt arra, hogy a Szolnokon még nem rendkívüli tiszai vízállást Szegedig fokozatosan igen magasra emelje (6—2 b ábra). Alig apadt azonban 50—60 cm-t a Tisza Szegednél, mire újabb árhullám érkezett, most már a tavaszi esőkből. Ez az árhullám május 26-án tetőzött Vá- sárosnaményban (778 cm), de ugyanazon a napon Szegeden is (795 cm, ismét LNV). Itt a Maros árhulláma nagyon hamar levonult, feltehetően a felső-tiszai esőktől független időpontban hullott Maros-vízgyűjtői csapadékok következtében. A makói május 24-i 541 cm-es tetőzés 1877-től egészen 1932-ig LNV volt, tehát kétségtelenül rendkívüli érték. Ez visszaduzzasztotta a Tiszát, amelynek árhulláma csak a Szolnok—Tiszaug szakaszig tudott időben is előre haladni. 62 6—2 a ábra: A Tisza vízállása Szegednél, 1877.
