Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
4. A Tisza nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban
4—4. táblázat KÖZEPES NAGYVIZEK, SZÖRÁSOK, SZÉLSŐ ÉRTÉKEK Vízmérce KNV a KNV—2a KNV+20 KNV+ +2,33© 1% NV KNV+3.0 l,3%o NV LNV 95.4°/o-os szamköz Vásárosnamény 650 148 354 946 995 1094 912 Tokaj 667 106 455 879 914 985 872 Szolnok 657 120 417 897 937 1017 909 Szeged 648 137 374 922 967 1059 961 Szeged 1835—1875 544 144 256 832 880 976 722 A táblázat számértékei cm-ben adottak. A o oszlop kivételével minden érték az illető vízmérce 0-pontjára vonatkozik. hogy a felső vízmércéken még nem élt a nagyvízi Tisza statisztikai lehetőségeivel, és elsősorban ott várhatunk-e még LNV emelkedést? Erre nem lehet egy- telműen válaszolni, annál is inkább, mert talán éppen Vásárosnamény NV-el- oszlása tér el a leginkább a normális eloszlástól. Kétségtelen azonban, hogy töltéseink kiépítésében és fentartásában ezeket a magas értékeket sohasem hagyták figyelmen kívül. — Érdemes még megfontolnunk a KNV+3o értékeket is, amelyeket az évi NV-k sorozatát tekintve elméletileg az évezredenként átlagosan 1,3-szor előforduló vizeket jelentik. Egyik ilyen érték sem lehetetlenül magas, és azt is megjegyezhetjük, hogy a töltések koronaszintje számos helyen ennek az értéknek ma is a közelében van. Szegeden ez a „három szigmás” 1059 cm-es vízállás rendkívüli esetben nem is látszik elérhetetlennek. Az 1970-ben kialakult LNV-nél ugyanis csak alig egy méterrel magasabb. A szegedi városi védőfal 1973—1979 között végrehajtott magasítása tehát nagyon is indokolt volt, az eddigi 1040 cm-es védőképességről az 1080 cm-es védőképességre. Megjegyezhetjük még, hogy az 1835—1875. évi átmeneti időszak NV adatsora már nem a régi érintetlen Tisza vízjárását jellemzi. Kizárólag 1846 előtt- ről viszont használható adattömegünk az észlelések hiánya miatt nincsen. Az 1835—1875 időszak átmeneti állapotát igazolja, hogy az empirikus eloszlásfüggvény szignifikánsan eltér a normális eloszlásfüggvénytől. Így a normális eloszlásból egyébként kiszámítható elméleti eredmények ez esetben nem használhatók. A Szegedet 1879-ben rombadöntő árvíz szintje (806 cm) az átmeneti időszak 722 cm-es LNV-jénél 84 cm-rel volt magasabb. Az 1876-ban kialakult szegedi 786 cm, az 1877-ben kialakult 795 cm, és az 1878-ban kialakult 720 cm komoly figyelmeztetés lett volna és volt is — sajnos csak a szakemberek részére. A szabályozás okozta NV változásokat az 1870-es években azonban hosz- szabb időre senki nem jelezhette előre. Végezetül még azt vizsgálhatjuk, hogy mi várható a Tiszán a jövőben, így különösen az 1976-ot követő ötven vagy száz évben. Nyilvánvaló, hogy a vízjárás megváltozását okozó körülményeket — mesterséges éghajlatváltozás, radikális vízgyűjtő területi változások, mederváltozások, tömeges hegyvidéki és síkvidéki tárolóépítés stb. — előzetesen nem mérhetjük fel. Tehetünk viszont néhány megállapítást a KNV értékére és egyes szélső NV értékekre. A vízjárás 45
