Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)

4. A Tisza nagyvizeinek statisztikai jellemzése az 1876–1975. időszakban

Talán csak a kifejezetten nedves (111) típusú évek külön említésre méltóak. Ilyen Vásárosnaményben az 1876, 1879, 1882, 1884, 1885, 1893, 1912, 1919 és 1941 év, Tokajban az 1876, 1919, 1941 és 1965 év, Szolnokon az 1915, 1919, 1922. 1941, 1952 és 1965 év, Szegeden pedig az 1876, 1878, 1912, 1915, 1919 és 1941 év. Érdekes, hogy egyidejűleg mind a négy vízmércén csak 1919-ben és 1941-ben fordult elő 111 típusú év, egyszerre három vízmércénél pedig csak az 1876 év volt 111 évtípus. Mondhatjuk ezért, hogy a Tisza alsó és felső szakaszán nem okvetlenül ugyanazok az évek voltak az árvizes jellegű évek. Vannak olyan esztendők, amikor Felső-Tisza minden évszakban hevesen megárad, de az árhullámok magassága még a felső szakaszon megcsillapodik. Vannak viszont olyan évek is, amikor a felülről induló apróbb, de nagy számban jelentkező árhullámok — egyesülve a mellékfolyók alkalmas időben érkező árhullámaival — a folyó alsó Szakaszán idéznek elő torlódást és hosszan tartó áradást.

A 4—2 táblázat a 4—1 táblázathoz képest már részletesebb. Ez a táblázat nemcsak a 60G om-es vízállási érték meghaladását vagy meg nem haladását tartalmazza, hanem a 600 cm-t meghaladó — megállapodásunk szerint: „árvízi” — vízállások előfordulását is 100 cm-es vízállási lépcsőkben.

Tekintsünk először a 4—2 táblázat legalsó sorára. Ez azt mutatja, hogy a 100 év közül a felső három vízmércén tavasszal közel 60-ban, Szegeden pedig csak 50-ben volt áradás.

Nyáron a felső két vízmércén csaknem 30 esztendőben, az alsó kettőn 36- és 40-ben fordult elő 600 cm-nél magasabb vízállás. Az őszi évszakban az áradás előfordulása felülről lefelé haladva a 22 évitől a 11 éviig csökken. Ezekből az következik, hogy:

— A tavaszi árvíz a Tiszán igen gyakori. A felső vízmércéken az elmúlt 100 évnek mintegy 60%-ában előfordult, de még Szegednél is az évszázad felében.

— A nyári árvíz a Tisza teljes hosszában számításba veendő jelenség, hiszen a 28—40 előfordulás a vizsgált 100 év alatt nem kevés. Jellegzetes, hogy Szegednél volt a legtöbb nyári árvíz. Az 1919, 1941 és 1970 évi legnagyobb árvizek is nyári árvizek voltak, az első két esetben májusiak, 1970-ben májusi és júniusi is.

— Az őszi árvizek száma a Felső-Tiszán sem volt túlzottan nagy, az Alsó- Tiszán pedig lényegesen kisebb.

Tekintsük most már a 4—2 táblázat egészét. Itt a 601—700 cm-es számközben még találunk jelentősebb számú előfordulási értékeket, bár kevesebbet, mint 600 cm-ig vett vízállások sorában. Találunk még figyelemre méltó értékeket a 701—800 cm-es sódban is, ha rendszerint kevesebbet is, mint az előző sorban. (Szegeden, érdekesen, nem mindenhol.) Meglepő, hogy a folyó szabályozásának következményeként beálló, 800 cm-nél magasabb maximális vízállások előfordulása nem is túlságosan gyakori. A 801—900 cm közötti, év- harmadi NV értékeknek mintegy 2/3-a a tavaszi időszakra jut, a 900 cm-nél magasabb, néhány — fejben is számon tartható — eset zöme viszont május 1. utánra esik. Mindez azt jelenti, hogy az év előrehaladott időszaka nem von maga után okvetlenül árvizet, vagy nagy árvizet a Tiszán, ellenben: kimagaslóan nagy árvíz annál inkább várható, minél jobban előrehaladt az esztendő első fele. Ennek az a magyarázata, hogy egy-két nagy árhullám önmagában még nem maximális, de ha több ilyen árhullám* utoléri egymást, és a nagyobb mel34