Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)

3. A Tisza szabályozása

der partjain létesítendő, medret szűkítő, így a vízfolyási sebességet növelő vezérgátakkal vélt elérhetőnek. Pontosabban: a gátépítéshez szükséges anyag a kisvízi meder szélesítéséből került volna ki, de ezt a medret az árvízi hozamok belekényszerítésével már mélyíteni lehetett volna, ami Erdős számításai szerint az árvízszintek érezhető leszállításával járt volna. Erdős javaslatait többen vitatták és a gondolatfelvetés jellegen túl nem is foglalkoztak megvalósításával.

Korbély József 1937-ben történelmi különlegességként idézhette Deák Ferenc 1839. december 6-án mondott szavait: „Én azt hiszem, hogy a Debrecen—Pest közötti vonatra nézve alig van valaki a Karok és Rendek között, aki velem együtt — tekintve hazánk ezen részének geografikai helyzetét — álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessen.” [16., 29. old.] Korbély 19 pontba szedve részletezte a szabályozás eredményeit, amelyeket már az eddigiekben is kifejtettünk. A teljes elismerés mellett Korbély azt jegyezte meg, hogy kívánatosabb lett volna, ha a folyó töltéseit mindenhol 1000 m, de legalább 760 m távolságban helyezték volna el. Ez valamivel kisebb árvízi szinteket eredményezett volna. „A Tisza szabályozása olyan mű, olyan hatalmas alkotás, amely a külföld elismerését is kivívta, és amelyre a magyar mérnöki kar méltán büszke lehet. Az államnak, a társulatoknak és a magyar társadalomnak azonban az a kötelessége, hogy amit elődeink áldozatkészséggel megalkottak, azt fenn is tartsák és tovább fejlesszék.” Az árvizek kérdésében Korbély a mellékfolyók hatását is értékelte. Eredményesnek mondta a mellékfolyók szabályozásával elért árhullámgyorsítást, ami lehetővé tette, hogy a Körös és Maros árvizei a Tisza árvize előtt megérkezzenek. Megjegyezte azonban, hogy a Tisza árhullámának egyidejű siettetése ez ellen az eredmény ellen dolgozó tényező, s arra is rámutatott, hogy a mellékfolyók második vagy harmadik ár3—5 kép: Korbély József (1864—1939).

26