Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
13. A vízállások adattárai: a vízrajzi évkönyvek
tozott. De, ha van is ilyen figyelmeztetés: kényelmetlen a megadott értéknek a táblázatbeliekhez való hozzáadása, vagy azokból való kivonása. Az 1888-at követő években is keletkeztek még javítások, de ezeknek száma már lényegesen kisebb, mint az 1876—1887i közötti időszak javításaié. Fontos megjegyzése a Vízrajzi Osztálynak, hogy az 1876 előtti vízállások feljegyzéseit nem tartja egyértelműen ellenőrizhetőnek és hibamentesnek, így azokat összegyűjtve nem is közli. Történelmi szempontból — véleményünk szerint — ennek ellenére sem lenne haszontalan, ha a ma még meglévő feljegyzéseket kiadhatnák. Ez még száz év elteltével is értékes volna. A „Vízállások” adatgyűjteménye a századforduló időszakában egyre bővült és használhatósága is fokozódott. 1892-től kezdve a vízállásokon kívül csapadék-észlelési adatok, vízállási- és csapadék grafikonok is megjelentek. Az 1902- ben megjelent XVII. kötetig minden hónap adatait külön táblázatban, a vízmércék egymásutánjában közölte az adatgyűjtemény. 1903-tól tértek rá arra a közlési rendszerre, hogy a vízmércék teljes évi adathalmazát egy helyen közük. A Vízrajzi Osztály akkori dolgozóinak szorgalmát és hozzáértését dicséri, hogy a mainál lényegesen nagyobb működési területről, napi kétszeri adatközléssel sokkal kisebb létszámmal is lényegesebb késedelem nélkül egészen 1916-ig folyamatosan kiadták az évi adatokat. 1917-től 1927-ig a Vízállások adatgyűjteményének kiadása szünetelt. 1927- ben összevont kötetben adták ki az 1917—1923. évek vízállásait (XXXII. kötet). Ebben visszatértek a napi egyetlen — a reggeli — leolvasási adat közlésére. Sajnos, ezen túlmenően további — most már érthetetlen — takarékossági intézkedéshez folyamodtak: az 1917—1923. kötet csak a legfontosabbnak ítélt, azokból is csak az ország új határain belül maradt vízmércék adatait közölte, s a „kevésbé fontos” vízmércék adatait azóta sem pótolta senki. Ez az évkönyvek száz éves történetének érzékeny vesztesége. Az 1924—1927. évekről szóló, szintén összevont XXXIII. és az 1928—1929. éveket tartalmazó XXXIV. kötet adataiban már ismét teljes, s amikor az évkönyvek kiadása 1930-ban időben is egyensúlyba jutott, új formáját választották a kiadásnak. Szólottunk már róla, hogy a Vízrajzi Osztálynak két kiadványa volt: a Vízállások adatgyűjteményén kívül a Vízrajzi évkönyvek nevű kiadvány is, amelyek közül inkább az adatgyűjtemény felelt meg a mai „évkönyv” szóhasználatának. A Vízrajzi évkönyvek nevű kiadvány tulajdonképpen a Vízrajzi Osztály működéséről szóló hivatalos, általában évi jelentéseket tartalmazta, kibővítve ezeket a hidrográfia tárgykörére vonatkozó elméleti tanulmányokkal. A Vízrajzi évkönyvek a Vízrajzi Osztály megalapítójának és első vezetőjének Péch Józsefnek voltak a legsajátosabb alkotásai, mert ő nemcsak szerkesztette, hanem jórészt maga írta ezeket. 1887 és 1902 között megjelent az I—XI. kötet, de amikor Péch József 1902-ben meghalt, a még életében általa összeállított XII. kötetet adták ki, ezt követően pedig már csak a XIII. kötet jelent meg 1905-ben, s a „Vízrajzi évkönyvek” sorozata ezzel lezárult. 1930-ban, az akkor már Vízrajzi Intézet néven működő Vízrajzi Osztály a két kiadványt — névlegesen — összevonta és a Vízrajzi Évkönyv elnevezést azóta használjuk a vízhozamgörbékkel, gyakorisági és tartóssági görbékkel kiegészített vízállási- és csapadék adatgyűjteményre. A Vízállások kötetszámozását megtartották, egészen máig. 1975-ben pl. a LXXX. kötet jelent meg, de azon feltüntették a 100-as számot is, jelezve ezzel, hogy a vízállások közlése tekintetében ez 'volt a századik teljes esztendő. A kötetszámozás ma már nem 222
