Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
12. Van-e a tiszai árvizeknek emelkedő irányzata?
elviekben sem tisztázottnak. Németh Endre erről így ír [25. 146. o.]: „Az erdő víztározó, a mező vízpazarló. Óvakodnunk kell azonban minden merev általánosítástól, és következtetések levonásánál, szabályok alkalmazásánál mindig figyelembe kell vennünk az egyéni körülményeket, mert ellenkező esetben egészen helytelen eredményekre juthatunk. Így pl. kétségtelenül általános elvként kimondhatjuk ugyan, hogy az erdő a csapadékból lefolyó maximális vízhozam nagyságát csökkenti, ennek a csökkentő hatásnak mértéke azonban kis vízgyűjtő terület esetében sokkal nagyobb, mint nagy vízgyűjtő területnél. Ugyanannak az erdőnek lefolyását mérséklő hatása sokkal erőteljesebb rövid, heves zápornál, mint tartós esőnél, sőt, abban az esetben, ha az alomtakaró vízbefogadó képességének határáig feltöltődött, akkor már nem lehet szó lefolyást csökkentő hatásról. De az is előfordulhat, hogy az erdőben felhalmozott és olvadásában késleltetett hótakaró később meleg eső hatására hirtelenebbül olvad, és a nagy mennyiségű hóié találkozik a mezőkről lefolyó zápormaximummal; ekkor a vízhozam maximuma nagyobb lesz/ mintha az erdő helyén mezőség lett volna. Az ilyen egyéni hatások okozzák' azt, hogy az erdők, illetőleg az erdősítések hatására vonatkozóan merőben ellentétes következtetésekre bukkanunk a szakirodalomban is.” Vizsgálódásaink számára ezek után az a döntő kérdés, hogy vannak-e olyan, az emberi tevékenységtől független természeti okok, amelyek a lefolyás] hányadra jelentékenyen képesek hatni. Ilyen természeti okok közismerten a talajfagy, vagy az előkészítő esők hatása. Fagyott talajra esett eső, fagyott talajon végbemenő hóolvadás, a talajnak előkészítő esőkkel történt telítése mind alkalmas körülmény ahhoz, hogy az eső vagy hó lefolyásra kerülő része lényegesen megemelkedhessék. A természet erői nagyságrendjükben múlhatják felül az emberi beavatkozások feltételezett hatásait! Nyilvánvaló, hogy egyes emberi beavatkozásoknak is voltak maradandó hatásai. A Tisza és mellékfolyóinak töltések közé való szorításával — mint erre már rámutattunk — az árvízszintek méterekkel megemelkedtek. A hidrológiai viszonyok változása azonban ezzel befejeződött, s a töltésezés annál több változást már nem hozhat, mint amennyit eddig hozott. A jövőben talán a hegyvidéki víztározók változtatnak majd valamelyest a Tisza vízjárásán is, bár a legnagyobb árvizek kialakulására — a tározótér kimerülése esetén — vagy nem lesz hatásuk, vagy hibás kezelés, vagy katasztrófa esetén tényleg lesz ár- vízszint-növelő hatásuk. Ezt az esetleges hatást azonban okozójával együtt meg lehet állapítani, sőt, ki is lehet számítani. Továbbra sincsenek azonban olyan, civilizációs eredetű, „rejtett” hatások, amelyek az árvízszintek időben emelkedő tendenciáját indokolnák. Az árvízszinteknék az elmúlt időkben tapasztalt emelkedése, vagy az emelkedés irányzatának folytatódása csupán esetleges, de korántsem szükségszerű jelenség. A Tisza fő vízmércéin a száz éves adatsor értékelése igazolta, hogy a folyó vízjárása a véletlen törvényeinek van alávetve. Emiatt a valószínűségszámítás törvényei azok, amelyekkel a folyó várható viselkedése leírható. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb vízállások időbeli alakulása definíciószerűen csak emelkedő lehet. De, hogy lesz-e csúcsjavítás, ez a véletlentől függ, s mint ahogy a szerencsejátékban való részvétel ismétlése ugyan növeli a nyerés esélyeit, de szükségszerűen nem biztosítja, úgy az idő múlása is növeli egy-egy LNV bekövetkezésének esélyét, de azt nem teszi szükségszerűvé, hogy az LNV-nek növekednie is kellene.-A valószínűségi jélenségeket csak jellegüknek megfelelően szabad értékelnünk, minden jellegüktől idegen magyarázatuk téves. 218
