Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)
2. A Tisza vízgyűjtője
2—1 ábra: Domborzati helyszínrajz a Tisza vízgyűjtőjéről. leggyakrabban előforduló télvégi-tavaszi árhullámot, sőt leginkább a több ki- sebb-nagyobb árhullám egymásutánjából álló tavaszi árhullám-sorozatot. Az év első négy hónapjában kialakuló árhullám, árhullám-sorozat, vagy az alsó szakaszon: hosszú időtartamú, egyesült árhullám rendszerint a folyó teljes hosszában érvényesül. Az eső alakjában lehulló csapadéknak május-június táján van maximuma, majd ősszel, október folyamán is lehet még újabb kisebb maximum. Emiatt esőből származó árhullámok májusban és júniusban, olykor még júliusban is jelentkezhetnek — ezeket nevezik zöldárnak —, illetőleg előfordulhat az őszi árhullám is. A most említett árhullámok, ezek közül is főként az ősziek, nem mindig jutnak el a Közép- vagy az Alsó-Tiszára, vagy ha el is jutnak: hevességük mérséklődik. Ha azonban a zöldár az elkésett, vagy a megismétlődő téli-tavaszi árhullámok vizét még a mederben éri, veszedelmesen nagy árvizek is kialakulhatnak a Tiszán. A Felső-Tisza három nagy árhulláma: az év első harmadában előforduló télvégi-tavaszi áradás, az év második harmadába eső nyáreleji, vagy nyári áradás, végül az év utolsó harmadában tapasztalható őszi áradás az egész Tiszára kiterjedő jellemző áradási módok. Előfordulhat még néha melegedés okozta hirtelen 12
