Vágás István: A Tisza árvizei (VIZDOK, Budapest, 1982)

1. Bevezetés

közreadta mindazt, amit addig a szabályozott Tisza árvizeiről tudni lehetett. Ez a könyv ma is nélkülözhetetlen támasza a Tiszával foglalkozó elméleti és gya­korlati hidrológusoknak. 1937 és 1980 között a jelentékenyebb tiszai árhullámok száma megkétszereződött, átéltük az 1970. évi nagy árvizet is, amely csaknem a Tisza teljes hosszában újraíratta a legnagyobb vízállások jegyzékét. Napjaink­ban már egy teljes évszázad adatait értékelhetjük, ami a hidrológia statisztikai törvényszerűségeinek megállapításához is tekintélyes időszak. A Tiszával, a Tisza hidrológiájával, a tiszai árhullámok történetével foglal­kozni magyar mérnök számára különösen megtisztelő feladat. Ez emlékeztet a szabályozás nagy munkálataira, a küzdelmekre, nehézségekre, kudarcokra és sikerekre egyaránt. 1879-re még az akkori árvíz magasságát mutató emléktáblák figyelmeztetik Szeged város lakosságát. Az 1970. évi árvízveszedelem tetőző szintjét jelölő vízszintes vonal a szegedi Széchenyi téren, Vásárhelyi Pál szobrá­nak talapzatán már nem megtörtént katasztrófáról ad számot, hanem az előre­látással, szaktudással és hősiességgel elhárított árvízi fenyegetés méreteit érzé­kelteti. Az egész ország évszázados összefogásával végzett tiszai munkák elérték céljukat. A hidrológiai tudomány által összegyűjtött adatok, tapasztalatok és értéke­lések lényegesen hozzájárultak az újabb idők árvízveszedelmeinek eredményes elhárításához: a töltésrendszer fejlesztéséhez és a védekezési tevékenység ered­ményességéhez. A Tisza árvizeinek ismerete így árvízvédelmünk tökéletesítésé­hez, ezen át a biztonságos népgazdasági termeléshez az ország folytonos fej­lődéséhez járul hozzá. Ez régen is fontos érdek volt és a jövőben is az marad. 10

Next

/
Thumbnails
Contents