Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultúrmérnökség és a vízjogi törvény. Irta: Rohringer Sándor
60 ROHRINGER SÁNDOR okirat határozatainak nem teljesen felelnek meg, — hatósági engedély alá esnek». És ide tesszük még a 38. §-t, amely szerint vízfolyásból vízelvezetés csak a hatóságmegállapította müvekkel történhetik. Ezekben a szakaszokban jelenik meg az engedélyező hatóságnak csaknem teljes jogköre : nem a víz használata, hanem a vízhasználatot biztosító művek s a használat mikéntje függ a hatóságtól. A használati engedély, ha idegen érdeket nem sért, általában meg nem tagadható, s a használatok sorrendjében a közgazdasági fontosság az irányadó. A vízhasználat jogát csupán időben korlátozza a törvény, mert a 33. § kimondja, hogy vízhasználati engedélyek csak meghatározott időre, legfeljebb 50 évre, adhatók, de tekintettel van a régi földesúri jogon szerzett vízhasználati jogosítványokra, melyeket nem köt időhöz. Amint látjuk, a vízhasználati kérdések akadálytalan intézése a víz jogi természetének helyes meghatározásán épül fel. De a törvény tovább megy : megvédi a szerzett jogokat, viszont a vízhasználatok minél szélesebb körben való terjedését segíti elő, mikor érdekükben két jogkorlátozást hoz be. Egyik a vízvezetéki szolgalom joga, a másik egyes ipari vízhasználatok korlátozása az öntözések javára. Az idegen területen át magáncélra történő vízátvezetés joga ismeretlen volt a magyar jogszolgáltatásban. Csupán közérdekű vízhasználatok javára lehetett kisajátítási eljárás alapján vízátvezetés céljára idegen területet megszerezni. A vízvezetési szolgalmi jog nem-közérdekű vállalatok számára is biztosítja a vízhez jutást, mert a főcélt, a vizek minél teljesebb kihasználását, pl. öntözések megkönnyítését, tartja szem előtt. Az öntözés az iparral szemben is támogatásban részesül, mert az öntözések számára szükséges víznek szombat esti 9 órától kezdve hétfő reggeli 3 óráig kártalanítás nélkül való felhasználását engedélyezi a törvény. Ez a pont mélyen belenyúl a szerzett jogokba és különösen a földesúri jog szempontjából jelentős, mert a királyi adomány alapján fennálló vízimalomjog kártalanítás nélküli korlátozását jelenti. Ez azzal indokolható, hogy mivel a víznek a növényt éltető ereje semmi mással sem pótolható, módot kellett adni arra, hogy aki a vízhasználat folytonosságát nélkülözheti, attól a víz a fel nem használás idejében elvehető és éltető hatása felhasználható legyen. Ez természetesen szintén a víz jogi természetének magyar felfogásából folyik. Még röviden a part és meder fenntartására kell kitérnem. Wer- bőczi szerint a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtok elválaszthatatlan alkatrésze. Ezt a szöveget a törvény 4. §-a átvette. Ezen az alapon a 40. § a part és meder fenntartását a víz közvetlen hasznát élvező parti birtokosokra hárítja és ennek megfelelően szabályozza. De ott, ahol a vízből a köznek van haszna, aminők a hajó
