Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
28 TRÜMMER ÁRPÁD És az a hatalmas küzdelem, amelyet az emberiség a víz itt romboló, másutt építő ereje ellen ősidők óta folytat, — és amely a műszaki fejlődéshez képest, bár más utakon, mindig meg fog maradni,— szabja meg a vízimérnöki, illetőleg a kultúrmérnöki működés jövő céljait és feladatait. Lehet, sőt valószínű, hogy a jövő ezt a szolgálatot is át fogja alakítani a saját korának céljaihoz és feladataihoz, egy azonban bizonyos : a vízgazdálkodás feladatai a jövőben is sok munkát jognak a magyar vízimérnökökre hárítani. Ha minden vízfolyást rendeznek és ha minden kártételt elhárítanak, akkor még mindig csak kezdetén fognak állani az emberiség másik nagy céljának : a vizek hasznosításának. A vizek hasznosításának sokféle lehetősége közül, mint már említettük, a mezőgazdasági termelést elsősorban a talaj vízforgalmának szabályozása érdekli. Ezt részben a fölös vizek idejében való elvezetésével, részben a hiányzó víz pótlásával lehet elérni. Az utóbbi mód jobban simul a termelés érdekeihez és ezért a többtermelés érdekében elsősorban ezt kell megvalósítani, feltéve, hogy a művelt terület az árvizek elöntései ellen már védve van, vagy természettől fogva nem árvízjárta. Ez, a mezőgazdasági termelést nagy mértékben elősegítő vízhasznosítási mód, az öntözés, amelynek az elterjesztését előmozdító munkálatokat a magyar állam gondos előrelátással már megindította. A fokozatosan elterjedő öntözéses gazdálkodás a kultúrmérnöki hivatalokra is nagy munkát fog róni, egyrészt az öntözések tervezése és engedélyezése, másrészt az öntözések üzemének irányítása révén. Ez a munka, ha a kezdeti siker megfelelő lesz, egy évszázadra biztosítja a fokozott kultúrmérnöki tevékenységet. Az öntözések elterjedése azonban nagy mértékben fogja emelni a termőföld értékét is. Ez azt fogja eredményezni, hogy azok a vízimunkálatok, amelyeknek a végrehajtása a föld értékéhez és hozamához képest ma még nem gazdaságos, idővel a gazdák előtt igen hasznos befektetésnek fognak látszani és ez a körülmény a víz szabályozásának drágább módjait, így pl. az alagcsövezést és a vízemeléses lecsapolást is el fogja terjeszteni. Ott pedig, ahol a drágább vízhasznosítási módok nem lesznek lehetségesek, kultúrmérnökeink a vízfolyások rendezésével, csapadékvizek visszatartásával (sáncolás és skatulyázás) fognak a mezőgazdák segítségére sietni. Az a munka, amit a vízzel kapcsolatban kell végeznünk, sohasem fog teljesen megszűnni és ha a végrehajtott vízimunkák közelebb viszik is az embert a kitűzött cél, a teljes vízgazdálkodás felé, ezt a célt minden törekvés ellenére sem fogjuk teljesen elérni, csak mindjobban megközelíteni. A jövőben elvégzendő kultúrmérnöki tevékenység tekintetében tehát aligha lehet aggályunk. Annál kevésbbé, mert a háború utáni
