Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
240 HALLÓSSY FERENC Mivel ez a fogásmód egyéni, lelki és testi rátermettséget igényel, elterjedése nem valószínű. Mégis Kovács búvárhalász munkája a köz, — egész halászati társulatok, — szolgálatába állítva és kellő ellenőrzés mellett, eddig elvégezhetetlen halászfeladatok megoldására alkalmas és megfelelően irányítva, a halélettani kutatásoknak is nagy szolgálatot tehet. A villamos halászat, — amely villamos mezőt állít elő a lehalászandó vízben és az abba kerülő halat elkábítja, — Magyarországon még nem talált művelőjére. Németországban, ahol a pisztrángos patakok és lecsapolhatatlan tavak beható halászati művelésénél alkalmazzák, — a tiltott halfogások közé tartozik, mert életveszélyes és kábítással fogja a halat. Nálunk, ahol annyi lecsapolhatatlan, de haltáplálékban bővelkedő vízterület van, alkalmazása korszakalkotó lenne, és általa a felhagyott kavics- és agyagbányákat, tuskós, hálóval megközelíthetetlen vízterületeket, tavakat rendszeres, a tógazdasági műveléssel azonos eljárás alá lehetne vonni, mert az őszi lehalászásokat a villamosság alkalmazása tenné lehetővé. E fogásmód beválása esetén állóvizeinkből kifoghatok volnának az öreg kivénhedt harcsák és csukák, amelyek rengeteg értékes halegyedet pusztítanak el anélkül, hogy testsúlyúk növekednék; kipusztítható volna a Ferenc-csatorna túltengő törpe harcsaállománya, mely a gazdaságilag fontos halfajok ikráját is pusztítja és megoldható volna a Szelidi-tó ügye, ahol 10—15 éves, de csak 10 cm hosszú csökevény pontyanyag található. Érdemes volna e halászati módszert állami szakközegeinkkel kikísérleteztetni és gyakorlási jogát egyes megbízható szakcégekre bízni. Maga a halászat csak az országos halászati felügyelőség engedélyével és halászati szakközeg felügyelete mellett volna elvégezhető. Halászatunk értékelése rendszeres statisztika hiányában csak igen hozzávetőlegesen végezhető el. Közvizeink halászati társulatoktól okszerűen kezelt vízterülete jelenleg 220.000 kát. hold. E vízterületek halászbérlői évenkint mintegy 350—400.000 pengő bért fizetnek ki a társulatok képviselte halászati jogtulajdonosoknak. Az országos halászati felügyelőséghez befutó évi jelentésekből — megfelelő megfontolások és annak számbavétele után, hogy az adatokat a béremeléstől félő halászbérlők adják —- az állapítható meg, hogy Magyarország közvizeinek évi halzsákmánya 40 —50.000 q között ingadozik. Ha e halmennyiség kg-ját 1 pengőre értékeljük és az így kapott összeget a közvizeinkben rejlő nemzeti vagyon évi 2%-os kamatjának tekintjük, közvizeink vagyonértéke — csak halászati szemszögből tekintve — meghaladja a 200 millió pengőt. Ez olyan nagy érték, amelynek megmentése és jövedelmezőbbé tétele minden fáradságot és áldozatot megérdemel a kormány részéről!
