Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Halászat. Irta: Hallóssy Ferenc
226 HALLÓSSY FERENC ugyan csak egy — az iglói — létesült, hatását azonban az is éreztette, mert mintájára magánosok is több helyen létesítettek hasonló telepeket. A halászat fejlődése igazán csak akkor indult meg, amikor a természettudományos kutatás az okszerű haltenyésztés alapjait felderítette. Nálunk ezen a téren Herman Ottó volt az úttörő. Fáradságot nem kímélve, egész Magyarország haltermő vidékeit bejárva, évekig a halászok körében élt, tanulmányozta szokásaikat, halászati módjaikat és Unger Emil dr. szavaival élve : «megajándékozta nemzetét» A magyar halászat könyvé-we1 (1887), amely «valósággal divatba hozta a pusztuló magyar halászat ügyének felkarolását». 1888-ban kiadta «A halgazdaság rövid foglalatja» című kisebb munkáját, amely a Dubitsch-féle ponty- ívató eljárást ismertette meg a magyar haltenyésztőkkel. Közben a társadalom is megmozdult. A Kárpát-Egyesület 1880-ban a halászati törvény megalkotását sürgette. Ugyanebben az évben Rózsahegyen megszervezték a Felsőmagyarországi halászegyletet, melynek elnöke gróf Migazzy Vilmos lett. Az egyesület Halászati Lapokat indított és belőle alakult meg 1885-ben az Országos Halászati Egyesület, amely ma is szép eredménnyel működik a halászat minden ágának érdekében. A kormány számotvetve a halászatban rejlő nemzeti vagyon megmentésének és fokozásának nagy közgazdasági jelentőségével, annak központi irányítására és támogatására határozta el magát. És mivel a halászatot a vízhasználat egyik módjának tekintették, amely megfelelő területeken talajjavítás számba megy, az ügyet a kultúrmérnökség működési körébe utalta. A halászat biológiai kérdéseinek elsajátítása a mezőgazdasági dolgokban is járatos kultúrmérnök részére nem jelentett nehézséget, a tógazdaságok műszaki munkálatainál fontos és nélkülözhetetlen mérnöki tudás pedig sajátja volt! A kultúrmérnökség megalapítója, Kvassay Jenő, a halászati ügyek irányításával Landgraf János kultúrmérnököt bízta meg, akinek első és legfontosabb teendője volt a halászat külföldi eredményeinek számbavétele, hogy belőlük a hazai fejlődés lehetőségeit és irányát megállapíthassa. 1883 és 1884-ben bejárva Sziléziát, Csehországot és Németországot, tapasztalatokkal dúsan megrakodva érkezett haza. A hazai adottságokra való tekintettel a gazdasági eredményeket a pontytenyésztés- ben látta meg, és országos halászati felügyelővé való kinevezése után a halászati kérdések irányítását erélyes kézzel vezette. Működésének első idejében — a halászati törvény megalkotása előtt — a vizek halászati hasznosítására irányuló törekvéseket támogatta a lehetőségek feltárásával, a hasznosításra vonatkozó tanácsokkal és a létesítmények műszaki terveinek elkészítésével. Ebben az időben
