Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
gazdasági hatásait részletezzem. Csupán annyit említek, hogy hazánknak inkább a szárazság felé hajló éghajlata alatt biztos, egyenletes és a külföldön elterjedt üzemszerű gazdálkodás a hiányzó vízmennyiség mesterséges pótlása nélkül alig-alig lehetséges és a gazdasági kényszer gazdáinkat reá fogja szorítani az öntözéses gazdálkodásra, vagy legalábbis a talaj vízkészletének megóvására. Ezen a téren ma még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Nem hibául akarom ezt felróni, hiszen a vízhasznosítást a vízrendezések nélkül nem lehet megvalósítani s nekünk természetadta helyzetünk miatt az ország nagy részén az első feladatot kellett végrehajtanunk. A jövőben azonban a vízhasznosítás egyes módjai a mezőgazdaságban egyre nagyobb teret fognak hódítani és a kultúrmérnökök munkája fokozatosan ebbe az irányba fog eltolódni A közegészségügyi vonatkozású mérnöki munkák az ország egész lakosságát érintik. A jó ivóvízellátás a nép egészséges fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Kultúrmérnöki hivatalaink az elmúlt hat évtized alatt ezen a téren is széleskörű munkásságot fejtettek ki. Egyfelől kezdetben a városok, később a községek vízvezetékének tervezése és építése terén, másfelől az artézi kutak engedélyezésénél való közreműködésükkel. Idevágó tevékenységük nagy mértékben vitte előre hazánk vízellátásának ügyét, és hogy e tekintetben még mindig olyan sok a tennivaló, az nem írható kultúrmérnökeink rovására.1 Hasonlóan hasznos működést fejtettek ki a világháború előtt a kultúrmérnöki szolgálat keretében a városok és községek csatornázása terén is. Ez a szolgálati ág azonban idővel más minisztériumok hatáskörébe került. Meg kell még emlékeznünk a szennyvíztisztításról is. Mióta ezt a kérdést törvényesen rendeztük és gondoskodás történt megfelelő ellenőrzésről, a városok és ipartelepek káros szennyvizei csak kismértékben fertőzik meg vizeinket. Az erre a célra szervezett M. Kir. Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás a közigazgatási hatóságokkal és a kultúimérnöki hivatalokkal karöltve igyekszik a szennyvíztisztítást ellenőrizni és a visszaéléseket megszüntetni. Ugyancsak vizeink fertőzését kívánja megakadályozni az a törekvés, hogy a kenderáztatást a gazdák ne végezzék a természetes vízfolyások medrében, hanem mesterséges kenderázlatókban. Ezeknek a tervét is a kultúrmérnöki hivatalok készítik el és az építést is végrehajtják. Az utóbbi években az állam komoly lépéseket tett a mesterséges kenderáztatás elterjesztése érdekében, mert az így áztatott kender minősége jobb, mint a folyóvízben áztatotté. A vízierők hasznosítása nemcsak az ipart, hanem a mezőgazdasá1 V. ö. Trümmer Árpád: A kultúrmérnöki szolgálat és az ivóvízellátás. Vízügyi Közlemények, 1939, 3—4. sz. A KULTÚRMÉRNÖKI INTÉZMÉNY NEMZETGAZDASÁGI JELENTŐSÉGE 19 2*
