Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Artézi kutak. Irta: Pátsch Ignác
PÁTSCH IGNÁC csupán a tünetek kezelésére szorítkozhatnak. Rendszerint azt a gyakorlatot követik, hogy vízhiány vagy vízelvonás miatt emelt panaszok esetében a társaságok vízhasználati joggyakorlatának újraszabályozását kezdeményezik és a víznek egyrészt az adottságokhoz, másrészt a szükséglethez mérten való adagolására szolgáló eszközök létesítését rendeltetik el. Az egészséges fejlődés az lett volna, hogy a közületek irányításával az egymástól függetlenül szervezkedő kúttársaságok a rendszertelen fejlődés helyett egyetlen, az egész községre, ill. városra, de legalább is főrészére kiterjedő vízmű létesítésére törekedtek volna. A községek erkölcsi és anyagi közreműködésének megszervezésére irányuló állami kezdeményezés a háború utáni gazdasági fellendülés idejében, amikor a tőke elhelyezkedést keresett, jótékony hatású lett volna. Ezzel szemben az történt, hogy a kútfúrómesterek hibául még csak fel sem róható üzleti élelmességének eredményeként a felesleges kutak százai és kusza, egymásba bonyolódott vezetékhálózatok keletkeztek. A kúttársaságok alakításának az a leggyakoribb módja, hogy 10—15 telektulajdonos társasági alapon szerződést köt egy kútfúróvállalkozóval. A szerződés szerint a kútfúró járandóságának egy részét bizonyos számú ú. n. vízjogban kapja, amit úgy kell érteni, hogy jogosult a kikötött számú házi bekapcsolást valamilyen átalányárért később jelentkezőknek eladni. Mint már említettem, ennél a rendszernél egyik fél sem kockáztat sokat, mert meddő fúrás esetén a kútfúró készkiadásait megtérítteti. Keletkeznek aztán kutak más úton is. Fúrat a város vagy község közkútjai részére és a felesleges vízből házi csatlakozások részére enged át vizet. Fúratnak a módosabb magánosok, sokszor csak kényelemből vagy hiúságból, és idővel ezekből szintén vízvezetékek keletkeznek. Végül is annyi a kút a községben, hogy kétszer-háromszor akkora város általános vízvezetékének ellátására is elegendő volna; a rendszertelenség miatt mégis vannak egész városrészek, melyekbe a víz nem jut el és a szegényebb lakosságnak sokhelyütt 500—1000 m távolságra kell járnia ivóvízért, míg egyéb vízszükségletét továbbra is a közegészségi szempontból kevésbbé megbízható ásott kutakból kell fedeznie. Szentes város 43 belterületi artézi kútjának összesen napi 9000 m3 vize pl., ha 100 litert számítunk egy fejre, 90.000 lakos részére volna elegendő. Ezzel szemben a város belterületén csak 22.000 ember lakik. Egy fejre tehát 400 liter jut, de ennek ellenére állandó a panasz vízhiány miatt. Megjegyzendő, hogy a kelleténél több kútnak okszerűtlen elosztása miatt a belső városrészben a kutak egymás hegyén-hátán, a külső részeken pedig túlságosan távol feküsznek egymástól, úgyhogy még a vízvezetékek okszerű átalakítása esetén sem volna elkerülhető egy-két újabb kút fúrása. A körzeti vízvezetékeknek az említett módokon történt keletkezése 214
