Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
16 TRÜMMER ÁRPÁD tölti, szelvényét csökkenti és az így elfajult meder nem tudja az árvizeket továbbvezetni. Ez azután az árvizek gyakoriságával jár, azonkívül a magas mederfenék miatt a talajvíz szintje is emelkedik, ami idővel a vízfolyás völgyét vizenyőssé vagy mocsarassá teszi. A medertisztogatás célja, hogy a vízfolyást az árvíz lefolyására és a talajvíz mozgására kedvezőbb állapotba hozza s ezáltal egyfelől az emberi településeket, másfelől a mezőgazdasági termelést védje a víz kártételei ellen. Ahol a víz folyását éles kanyarulatok, mellékágak vagy duzzasztómüvek akadályozzák, ott a meder szabályozására, rendezésére kerül sor, melynek egyik célja a vízmozgás megjavítása s ezzel az iszapolódás csökkentése, másfelől a partok védelme. ^agyobb, — hajózható és tutajozható, — folyóink szabályozását törvényes rendelkezések alapján az állam, illetőleg arra rendelt szerveként a folyammérnöki hivatalok végzik. Minden más vízfolyás szabályozása és rendezése a kultúrmérnöki hivatalok hatáskörébe tartozik. Az említett nagyobb vízfolyásokon a meder tisztogatása a teterrrés költség miatt már nehezebben keresztülvihető megoldás. Az ilyen folyók vízjárását szabályozási művekkel, mederátmetszésekkel igyekezünk javítani és ezúton, ha szükséges, a medret mélyítjük, ami természetesen a mezőgazdasági termelésre annyira fontos talajvízszint-magas- ságot is befolyásolja. Az alacsonyabb partrészek feltöltése vagy véd- löltések emelése az árvízkárok gyakoriságát csökkenti s végeredményben ugyanolyan hatású, mint a patakok rendezése. A vízfolyások rendezését nagyon sok esetben csakis a vízmosások megkötése teszi befejezetté. A vízgyűjtő felső részén a völgyek nagy esése miatt a víz romboló munkája fokozottabban jelentkezik. Megakadályozására eséscsökkentő műveket és a talaj felszínét védelmező fásításokat létesítünk. Ezekről régebben szintén a kultúrmérnöki hivatalok gondoskodtak, újabban azonban az 1935 : IV. t.-c. az állami erdészet hatáskörébe utalta ezt a feladatot. Azokat a nagyobbméretű vízmosáskötő munkákat azonban, amelyek egyes vízfolyások rendezésével függenek össze, továbbra is a kultúrmérnöki hivatalok hajtják végre. Hazánkban még mindig számos vízfolyás rendezését kellene a felső vízgyűjtőterület megkötésével kiegészíteni s ez a munka, habár lassan, de évről-évre fokozatosan halad előre. A lecsapolást általában nyílt árkokkal végezzük. Ezek az árkok hálózatot vagy rendszert alkotnak és a talajból eredő fölös vizeket a legközelebbi élő- vagy mesterséges vízfolyásba vezetik le. A lecsapolás célja, hogy a talajvíz szintjét olyan mélységben tartsa fenn, amely a mezőgazdaság érdekeinek leginkább megfelel. Nyilvánvaló, hogyha a befogadó vízfolyás nem eléggé mély, a vízlevezetés nem lehetséges természetes eséssel, vagyis a lecsapolás sem
