Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla

162 TAXNER BÉLA vízszintes sorokban való művelése nem egyéb, mint sáncolás, de két­ségtelen, hogy a céltudatos sáncolás Amerikából került hozzánk, ahol a talajjavításnak ezt a módját nagyszámú kísérlettel tudományosan is megalapozták. Ahol a szántóföld felszíne nem nagyon lejtős, sáncot legegyszerűbben úgy készíthetünk, hogy egyes keskeny területsávokat többször össze­szántunk. Ennek az lesz a következménye, hogy az összeszántás helyén a föld magasabb lesz, mint ott, ahonnan a földet elszántottuk. Olyan lesz, mint azok a keskeny szántóföldek, amelyeket a kisgazdák vetés alá szán­tanak, a határbarázdától el és a középen össze. Nagyon fontos, hogy ez a hát egész hosszában teljesen vízszintes legyen. Erre azért van szükség, mert ha fagyos a talaj, és a rajta fekvő hó hirtelen elolvad, a víz összegyűlik a hát, a sánc mögött. Ha a sánc nem volna vízszintes, az összegyűlt víz a lejtésen megindulna, vagy alacsonyabb pontjain átömlenék. Ha Szeged környékének csekély felszíni lejtőin kb. 25—30 m távolságra tesszük a sáncokat egymástól, a víz még akkor sem fog a felszínről lefolyni, ha a föld mélyen be van fagyva. Ne gondolja azonban senki, hogy az így készített kis emelkedés fel­tűnő. Ha egy régebben sáncolt szántóföldön tekintünk végig és nem figyel­meztetnek arra, hogy sáncolva van, nem is fogjuk ezt észrevenni. De azt is állíthatom, hogyha a lejtő nem nagy és a sáncok nincsenek közel egymás­hoz, akkor még figyelmeztetés esetén sem vesszük észre őket, különösen, ha a területen valami kis vetés is van, vagyis a föld nem teljesen csupasz. A szántást sem akadályozza a felszínnek ilyen alakítása, különösen csekély esésű területen nem. Gondozást is alig kíván, éppen csak annyit, hogyha valahol elromlott volna, kézimunkával kiigazítsuk és időnkint, szántáskor, egyszer-kétszer a sáncok felé összefordítva szántsunk. Ez a talaj javítási mód ma már nem kísérlet. Amerikában legalább ötször akkora területet sáncoltak már meg, mint amekkora Csonka- magyarország egész kiterjedése. A sáncolás előnye tehát az, hogy a lehulló csapadékot visszatartja éspedig ott, ahova esett. A víz teljesen beszivároghat a talajba. A talajba beszivárgott csapadékvíz, akármennyi is legyen, árvizet már nem okoz, mert a talajban nagyon lassan mozog a völgy felé. így aztán csak hetekkel később bukkan ki valahol a völgy alján forrás alakjában, de ekkorra már az árvíz is elvonult, a medrekben van már hely számára. A völgylejtő lábánál fölfakadó forrásvíz pedig különben is inkább előnyt jelent, mert a forrás tartósan folyó vizet ad, amivel biztosan pótolni lehet a párolgás okozta veszteségeket. Az elmondottakból folyik, hogy a sáncolás az árvizek nagyságát és hevességét okvetlenül megszünteti. Ezzel együttjár az elnyelt víz raktározása, ami kisebb öntözéssel ér fel. Van azonkívül más haszna is, ami talán a legnagyobb jelentőségű. A felszínen lefolyó víz föloldja a talaj legfelső és legértékesebb részében előkészített trágyázóanyago­kat. Ha nem akadályozzuk meg benne, leviszi őket a völgybe és —

Next

/
Thumbnails
Contents