Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Lecsapolás és belvízrendezés. Irta: Taxner Béla
156 TAXNER BÉLA Azok a területek, amelyeken a vizek összegyűlve kárt okoznak, általában mélyebbek és így számolnunk kell a szomszédos magasabb részekről lefolyó külvizekkel. Először ezeket kell külön árokkal felfogni és elvezetni, nehogy a mély részekre jussanak, ahonnan már költségesebb az eltávolításuk. Tehát, ha csak lehet, a külvizeket már a magaslaton elfogjuk és a mély területeket megkerülve vezetjük be a folyóba. Sajnos, gyakran nem lehetséges a külvizek ilyen elvezetése, mert nem mindig juthatunk a magaslaton haladva a befogadó folyóhoz. Ilyenkor aztán a medret a mélyfekvésű ártéren kell átvezetni, természetesen töltések között, nehogy a befogadó folyó árvize rajta visszahatva elöntse partjait. Általában azt mondhatjuk, hogy a külvizet, amennyire csak lehetséges, természetes úton vezetjük el, hogy az állandó üzemköltséget jelentő szivattyútelep igénybevételét elkerülhessük. Sokszor még a belvizek elvezetését is igyekszünk szivattyútelep nélkül megoldani. Ez olyankor lehetséges, ha a belvizektől szenvedő területnek vagy nagy az esése, vagy különféle magasságú övezetei különböztethetők meg. Ilyenkor a magasabb területek vizét az alacsonyabbaktól elválasztva, külön vezetjük be a folyóba. Ma ugyan nincs már akkora jelentősége annak hogy a belvizeket szivattyúzás nélkül vezessük el, mint a múltban volt, mert a gépek teljesítő- képessége igen sokat fejlődött és e mellett gyártási költségük is csökkent. Azelőtt egy nagyobb társulati szivattyútelep valóságos gyárnak látszott : hatalmas kazánház magas kéménnyel, szénraktár, a gépházban nagyméretű gőzkazánok és gépek drága tartalékokkal arra az esetre, ha valamelyik üzemközben felmondaná a szolgálatot, stb. Ma ugyanott kicsike házikóban is elférne egy azonos teljesítőképességű, de a legújabb rendszerű berendezés, amelyiknek ára. minthogy sorozatban gyártották, alig tizedrésze amannak. Igen érdekes — szivattyúzás nélküli — megoldás az, ahogyan a VI. kerületi kultúrmérnöki hivatal a Hódmezővásárhely környéki vadvizek szabályozását tervezte1. Hódmezővásárhelytől keletre, a Tisza folyó árterén kívül, mintegy 15.000 kát. hold kiterjedésű szikes legelő terül el. Ez a terület magasabban fekszik, mint befogadója, az úgynevezett Szárazér medre, ami azt jelenti, hogy az ezeken a szikes laposokon összegyűlő víz mindenképen le tud folyni a Szárazér felé. Csapadékos tavasz és a Tisza vagy Maros árvize idején, amikor a Szárazérben is magas a vízállás, az ezekről a szikes területekről lefolyó víz a Szárazér árterének helyzetét súlyosbítja. A káros állapot megszüntetése végett ezeknek a szikes területeknek a vizeit nem engedik lefolyni a Szárazér felé, hanem ott tartják 1 Faragó Lipót: A belvíz levezetése. Budapest, 1889. A Magyar Mérnök- és Épít.ész-Egylet. kiadványa.
