Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
Bevezetés. A kultúrmérnöki intézmény nemzetgazdasági jelentősége. Irta: Trümmer Árpád,
6 TRÜMMER ÁRPÁD követendő utat, mégis csaknem félszázad telt el, mire a század utolsó harmadában bekövetkező békés időszak lehetővé tette a további vízimunkákat. Ennek okai az ország közállapotaiban rejlettek. A gyér népességű elpusztított országban a termőterület növelése nélkül is annyi terület állott a népesség rendelkezésére, hogy a nem termő, vízjárta területek birtokbavételére nem volt szükség. Hozzájárultak ehhez a Mária Terézia uralkodásának első két évtizedében dúló háborúk is, amelyek a belső fejlődést nem segítették elő. így csak a század vége felé, Kiss József kincstári mérnök kezdeményezésére létesült Bács-Bodrog vármegyében néhány lecsapoló csatorna, s ugyanebben az időben a herceg Eszterházy-uradalom a Hanság lecsapolására végeztetett munkálatokat. Ezek hazánkban a talajjavításra törekvő, tehát határozottan kultúrmérnöki vízimunkák első hírnökei. A XIX. század elején a talajjavítást célzó munkák már lassacskán terjedni kezdenek az egész országban. Ide sorolható az 1793—1802 között megépült 118 km hosszú Ferenc-csatorna is, annak ellenére, hogy az építtető Kir. Magyar Hajózási Társaság nem a talajjavítás, hanem a hajózás érdekében létesítette. Mindamellett a csatorna építése után a környéken lévő vizenyős területek lecsapolhatókká és hasznosítható termőföldekké váltak, a munka tehát a talajjavítást is előmozdította, olyannyira, hogy a Társaság egyik főjövedelme ezeknek a földeknek a bérbeadásából eredt. 1811-ben megalakult a Sárvíz-társaság és 1817-től 1827-ig elkészült a Sárvíz rendezésére szolgáló Nádor-csatorna. Ennél a lecsapolást a víz- hasznosítás is kiegészítette, mert a tervező, Beszédes József hírneves mérnökünk, a lecsapolócsatornán kívül egy magasvezetésű malomcsatornát is létesített. Az 1826—1835. években történt a Sió és a Kapos folyók első szabályozása. 1832—1840 között létesült a Fehér- és Fekete- Körös, továbbá a Töz szabályozása és ezzel kapcsolatban épült meg a József nádor-ról elnevezett felfogócsatorna. Kiegészítésül megemlítem, hogy ezeket a munkákat megelőzte a Körös és Berettyó folyók első szabályozása, amelyet Huszár Mátyás jeles vízimérnökünk tervei alapján az 1820—25. években hajtottak végre. Meg kell még említenünk a XIX. század legkiválóbb magyar vízimérnökét, Vásárhelyi Pált is, aki nem foglalkozott ugyan a szorosan vett talajjavítási munkákkal, de az általa megindított Tisza-szabályozás előfeltétele volt annak, hogy az Alföld rónáin a mezőgazdálkodás megindulhasson és a talajjavító munka is megkezdődhessék. A késői epigon egy évszázad távlatából is csak tisztelettel és bámulattal adózhatik ezeknek az úttörőknek, akik sivár közöny, sőt ellenséges hangú ócsárlások ellenére sem vesztették el munkakedvüket és
