Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Vízmosáskötő munkálatok. Irta: Tavy Lajos
128 TAVY LAJOS Hogy az Északamerikai Egyesült Államok területén a Mississippi vízgyűjtőjében a mértéktelen erdőirtások következtében mindjobban elharapódzó elkopárosodást és a nyomában fellépő árvízkatasztrófákat ne is említsük, az európai államok legtöbbjében az utóbbi száz évben mind több és több területet vontak ki az erdőkultúra alól és olyan hegyvidékeket is legelővé, szántóvá vagy szőlővé változtattak át, amelyek meredek terepalakulatuknál fogva csakis erdők fenntartására alkalmasak. Ennek következménye, hogy a vízmosások és a vadpatakok pusztításának Franciaországban 315.000, a volt Ausztriában 160.000 és Svájcban, Olaszországban, Németországban együtt összesen mintegy 14.000 hektár terület esett áldozatául.1 Az itt közölt nyers számadatok teszik érthetővé, hogy a mai korszerű kopárfásítási, továbbá vízmosáskötő és vadpatak- szabályozó munkálatok szülőhazája és tanítómestere Franciaország. A magyar kultúrmérnöki kar 1899-től kezdve tőle telhetőleg derekasan kivette a maga részét a vízmosások megkötéséből. Sajnos, ez a tevékenysége mindig a korlátozottan rendelkezésre álló költségektől, jobban mondva a kiutalható államsegélyek mértékétől függött, mert hiszen a költségek V4 része ezekből került ki. Ennek következtében a munkálatokat sok esetben csak akkor lehetett foganatosítani, amikor az elfajulás már olyan méreteket öltött, hogy végrehajtásuk nagyobb áldozatokkal járt. .Az építés pedig csak részletekben történhetett, amiért is az elért eredmények sokszor kevésbbé kedvezőek voltak, mintha a munkálatot egyszerre lehetett volna elvégezni. * * A kultúrmérnökök végezte vízmosáskötő munkálatokat nagyjában két csoportra oszthatjuk : a Nagymagyarországon 1899 és 1914 , közt létesített és a Csonkamagyarországon a világháború befejezése óta napjainkig végzett munkákra. A két időszakban végzett munkák a kivitel módját tekintve meglehetősen eltérő jellegűek. Péch Béla adatai szerint1 2 a világháború előtti időkben (1912-ig) összesen 691.000 koronát fordítottak vízmosáskötésekre. Ennek az ösz- szegnek 21 %-a Udvarhely megyére esett, 25%-a a heves- és nógrád- megyei munkálatokra. Utána következtek Zemplén és Abaúj-Torna vármegye vízmosáskötései az összes költségek 17-5%-ával, és a kis- küküllő-, hunyad- és alsófehérmegyeiek összesen 18%-kal. Komárom, Szeben, Kolozs és Zólyom megyére a fenti összeg 10 %-a, végül 16 további megyére 8 %-a jutott. (10. ábra.) Érdekes, hogy a munkálatok üteme nemcsak attól függött, hogy az egyes megyék területe mennyiben volt hajlamos a vízmosások kép1 Luncz Géza dr.: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben. Vízügyi Közlemények, 1930/1. szám. 2 Péch Béla: A kultúrmérnökök vízmosáskötő munkái. Vízügyi Közlemények, 1916. évi 1. szám.
