Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
II. rész. A kultúrmérnökök munkássága - Folyószabályozások. Irta: Fuchs Károly
FOLYÓSZABÁLYOZÁSOK 125 sági érdekek mellett rendesen előtérbe lép a szárazföldi közlekedés és a belsőségek megvédésének és biztosításának szüksége. A mezőgazda- sági érdekeltség nem bírja el az ármentesítés költségeit, ezért árvédelmi társulat nem is alakul. Az állam kénytelen a károsultakon segíteni és az érdekeltek anyagi hozzájárulásával, de mégis főként állami költségen, megépíti a műveket. Ilyen, lassankint fejlődő árvédelmet találunk a Sajónak Sajó- püspöki és Vadna közti szakaszán és még nagyon kezdetleges alakban a Hernádon is, Vilmány és Gibárt közt. Az eddig már megépült árvédelmi műveket mindkét folyón a kultúrmérnöki hivatalok építették az 1930—39-es évek folyamán. Folyamatos továbbfejlesztésük is az ő feladatuk. A folyók rendezését szolgálták a kultúrmérnöki hivatalok akkor is, amikor minden igyekezettel odahatottak, hogy a folyómedrek elfajulását okozó, rőzséből készült, kezdetleges malomgátakat tulajdonosaik a törvények célkitűzéseinek megfelelően átépítsék, illetve megszüntessék. Ez gyakran sok körültekintést, tapintatot és szívós kitartást kívánó kényes munka volt. Az állami kezelés alá nem tartozó folyókon végzett munkákat és a folyók mai "állapotát vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a kultúrmérnöki hivatalok fáradhatatlan igyekezettel és ügybuzgalommal, de a megoldandó feladatokhoz mérten elenyésző anyagi eszközökkel küzdenek a vízfolyások rombolásai, kártételei ellen. Ritka esetben nyílt alkalmuk hosszabb, összefüggő szakasz rendezésére. Rendesen csak helyi bajokon segíthettek, elszórt, magukban álló müvekkel. Az élő vízfolyásban folyton működő természeti erőket pedig így, sajnos, nem lehet tartósan féken- tartani. Az érintetlenül hagyott folyószakaszok tovább folytatják természeti működésüket, rombolnak és építenek, folytonosan változtatva helyüket. A folyóban rejlő és munkájában akadályozott energia egyrészt a művek ellen fordul, másrészt a természetes állapotban maradt szakaszokon végzett fokozottabb tevékenységgel válaszol a természetes hordalékszállító és feldolgozó folyamat megzavarására. A természet törekszik a megbolygatott állapot visszaállítására. Számos belföldi és külföldi tapasztalat igazolja, hogy a folyó szüntelen működő erői ellen csak folytonos munkával lehet küzdeni. Végleges mű, végleges állapot nincsen, még emberi időmértékkel mérve sem. Jól sikerült műnek azt kell tekintenünk, amelyet aránylag kevés és köny- nyen elvégezhető munkával lehet egyformán jó állapotban fenntartani. Rendkívüli természeti jelenségek még a legsikerültebb művet is erősen megrongálhatják. Az ilyen rongálódást pedig bármily nagy áldozatok árán is azonnal ki kell javítanunk, ha művünk ‘rohamos pusztulását meg akarjuk akadályozni.
