Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A vízmesteri intézmény. Irta: Tavy Lajos
96 TAVY LAJOS az elkészült talaj javítási munkák karbantartását is értsék és így az érdekelt birtokosoknál találhassanak végleges elhelyezkedést. A külföldi példát Kvassay nem szolgai módon utánozta. Amíg Offenburgban 15—16 éves fiúkat képeztek rétmesterekké, a kassai tanfolyam növendékeiül 20—30 éves férfiakat vettek fel, lehetőleg a katonai műszaki csapatok tartalékos altisztjeit, akik koruknál és katonai képzettségüknél fogva a munkavezetés legfontosabb külső kellékével, a tekintéllyel, már eleve rendelkeztek. A kiképzés állami költségen történt, a tanfolyam növendékei lakást és ellátást is kaptak. Egyébként azonban a rétmesterek alig terhelték az állami költség- vetést. A birtokosok is természetesnek találták, hogy ha a talajjavítási munkák tervét ingyen is kapták a kultúrmérnöki hivataltól, a munkafelvigyázó rétmester útiköltségét, ellátását és napidíját ők fizessék. Az állam csak a munkaszüneti napokra fizette a napidíjat és télire mérsékelt átalányt, amelynek fejében a rétmester hivatali szolgálatot teljesített. Az első tanfolyamra 9 növendék jelentkezett, akik 3 éven át 4—4 hónapos téli elméleti oktatásban részesültek és a közbeeső időszakot — megfelelő napidíjjal — egy-egy kerületi kultúrmérnök mellett a gyakorlatban töltötték. Ez a rendszer biztosította, hogy a rétmesterek nem elméleti fél-mérnökök, hanem hivatásuknak megfelelően valóban gyakorlati munkavezetők lettek. Ugyanezt a célt szolgálta az az intézkedés, hogy 1880-tól kezdve a rétmesternövendék-jelölteket már a tanfolyam megkezdése előtt alkalmazták a gyakorlatban és csak ha itt beváltak, kerültek az iskolába. Az első 5 rétmesteri szolgálati bizonyítványt 1882 tavaszán adták ki. A rétmesteri intézmény olyan jól bevált, a végzett növendékek olyan értékes segéderői lettek a mérnököknek, hogy az 1882-i tanfolyamra már 18 növendéket vettek fel. Közülük 7-nek megengedte a miniszter, hogy a tanfolyam elvégzése után mint uradalmi rétmester helyezkedjék véglegesen el. Ebben az évben járult hozzá a miniszter egyes kiválóbb rétmesterek állandó alkalmazásához is, akik a téli időre, amikor külső munkák nem voltak, a már említett átalányt kapták fizetésül. Ezzel az intézkedéssel sikerült a legértékesebb munkaerőket az állami szolgálat részére lekötni. További előnye volt, hogy fokozta az új pálya iránti érdeklődést és a jelentkezők száma olyan arányban növekedett, amint a kultúrmérnöki munkák térfoglalásával a közönség a mindenütt megbecsült rétmesterekkel megismerkedett. A nagyszámú jelentkezőből viszont könnyebb volt a valóban rátermetteket kiválogatni. 1883-ban az eleinte a gazdasági tanintézet igazgatójának a vezetése alatt álló iskola közvetlen felügyeletével és igazgatásával az időközben ugyancsak Kassán felállított kultúrmérnöki hivatal vezetőjét bízták
