Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)
I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A régi kultúrmérnökségről. Irta: Péch Réla
94 PÉCH BÉLA : A RÉGI KULTÚRMÉRNÖKSÉGRŐL elért anyagi haszon sokszorosan felülmúlta az államtól reánk fordított költségeket. Szolgálatunk pedig olyan változatos volt, hogy későbbi éveinkben még városaink, gyáraink szennyvizeinek derítésével is mi foglalkoztunk, sőt Balatonunk kikötőit is mi, kultúrmérnökök építettük. Családi összemelegedés és kedélyes együttélés jellemezte megalkotása után a kultúrmérnökséget. Tisztelt és rajongásig szeretett főnökünk, mesterünk és atyai barátunk, kedves Kvassaynk puritán egyszerűsége és lebilincselő közvetlensége rányomta bélyegét az egész szolgálatra. Mind ennek meglett a hatása szolgálatban és szolgálaton kívül, szakkörökben és társaságban, belföldön és külföldön egyaránt. Jóhírünk támadt. Friedrich professzor már első éveinkben lehozta Kassára a bécsi Hochschule für Bodenkultur hallgatóit, hogy a meredekebb területekre nálunk kieszelt sajátos alagcsövezési módot tanulmányozzák. A helyszínén is, de irodalmunkban is elnevezték azt «f Ungarische- oder Blilz- drainage))-nak. Annak pedig, hogy idehaza is népszerűek voltunk, legfényesebb bizonyítéka az, hogy az országgyűlésen még az ellenzék is mindig megéljenezte a kultúrmérnökökkel kapcsolatos kormányelőterjesztéseket. Ott is, a sajtóban is nyíltan hangoztatták, hogy az akkori kormánynak két sikerült alkotása volt: a kultúrmérnökség és a csendőrség. Az sem csoda, hogy mindennek hatása máig sem enyészett el. Nem ok nélkül nevezik — tévesen — kultúrmérnöknek a műegyetem általánosmérnöki karát végzett mérnököt, a névnek ma is nimbusza van. * * * Az évtizedek során szétszórt bennünket az élet és a sírok egész sora. És mégis megmaradt a kultúrmérnöki összetartásnak, kartársi szellemnek, szeretetnek, barátságnak régi melege. A legszeretetteljesebb érintkezésben állunk a megszállt területekre szorult kartársainkkal is. És boldogan, büszkén látjuk méltó utódainknak a mi időnkben el sem képzelt nagyszabású munkálkodását. Visszaemlékezéseim végére jutván, lehetetlen, hogy mással végezzem, mint Kvassay Jenővel, és azzal a forró fohásszal: áldja meg őt a magyarok Istene haló poraiban is ! \
