Trummer Árpád - Lászlóffy Woldemár: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede (Földművelésügyi Minisztérium, Budapest, 1940)

I. rész. A magyar kultúrmérnöki intézmény - A kultiirmérnökök hatvan évi munkásságának eredményei. Irta: Lászlóffy Woldemár dr

drága. Amellett célszerűtlen is, mert lehetetlenné teszi a munkatervkészítést. Ezért nyúltak a nyugati országokban a megelőzés eszközéhez. Német- és Olaszországban a vízgazdálkodás fejlesztését, a tervszerű talajjavítást ma már éppen olyan fontos és közérdekű állami feladatnak tekintik, mint pl. a közlekedés biztosítását és egyformán hatalmas összegeket ruháznak be mindkét célra. Ezzel ellentétben nálunk az utóbbi években az állami költségvetés rendes kiadásainak keretében úgyszólván csak a személyi, és a hivatalok fenntartására szükséges dologi kiadások állottak a kultúrmérnöki intézmény rendelkezésére. A rendkívüli kiadások között szereplő összegek is csak mérsékelt lehetőségeket biztosítanak a kultúrmérnöki munkára. A fokozódó társadalmi feszítőerők hatása folytán az utóbbi években ezekhez az összegekhez mind számottevőbb ínségsegélyek járulnak, amelyekkel a törvényhatóságok rendelkeznek. Hatalmas lépés volna előre már az is, és tervszerű munkát tenne lehetővé, ha egyszerűen tudomásul véve a tényeket, a rendes kiadások keretében bocsátanák a hivatalok rendelkezésére azt az összeget, amelyet ma elaprózva, szükségszerűen előszedett, kellően elő nem készített munkákra kell elkölteniök.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kultúrmérnöki intézményben rejlő óriási közgazdasági és kultúrális erőt csak a felsorolt követelmények együttes kielégítésével lehet kihasználni.

Végül — olasz és francia példa nyomán — rá kell mutatnunk arra is, hogy a kultúrmérnök feladatai nem zárulnak le a vízgazdálkodás munka- területének határain. Ha figyelembe vesszük egyrészt, hogy a műszaki feladatok milyen sokasága merül fel a korszerű mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban, a talajerő fenntartásának vegyészmérnöki és a talaj művelés gépészmérnöki kérdéseitől a tagosítás, öntözés, vagy ivóvízellátás kultúrmérnöki és a gazdaság építészmérnöki feladataiig (a termésértékesítéssel kapcsolatos műszaki feladatokat: tárolás, szállítás, tartósítás stb. nem is említve), és ha arra gondolunk, hegy egyetlen, kellően szétpontosított és a gazdaközönséggel közvetlen érintkezést fenntartó műszaki szervezetünk a kultúrmérnöki intézmény, akkor széles távlatok nyílnak meg előttünk. Hisszük, hogy a következő jubileumok krónikásai már az ezen a közérdekből széleskörűvé fejlesztett munkaterületen elért teljesítményekről készíthetik el beszámolójukat.

88 LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. : A KULTÚRMÉRNÖKÖK EREDMÉNYEI