Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

3. Az Al-Duna keletkezése és kialakulása

Mirocs vonulatát. Mind a völgy, mind a térszín a romániai medence felé lejt. Ezt a terepesést követve, a Duna őse hátráló erózióval vágta be magát a jura- és krétakorú mészkővonulatba. Az Orsovától Kiadóvá ig terjedő harántvölgy tehát, Cvijic szerint, azA'-Duna legfiatalabb tagja. Maga a Vaskapu régi kristályos palákból és vulkanikus kőzetekből áll, amelyeket különböző korú üledékes takarók borítanak. A vízlépcső kristályos palák különböző változatain (biotit, gneiszamfibol és csillámpala) épült. A bal oldalon a kristályos palát 3 m vastag hordalék borítja, ez a takaró alluviális kavics és homok. A sziklaanyag gyakorlatilag vízzárónak tekinthető. A mederben található sziklazátonyok úgy alakultak ki, hogy a puhább juramészkövet a víz és a hordalék évmilliós munkája lassan elkoptatta, a keményebb kristályospala magok pedig megmaradtak. A Kazánt kísérő hegyek alkotóeleme a mészkő és azért sok bennük a vízvájta barlang. Közülük — történelmi múltja miatt is — a legismertebb a Nagy Kazán melletti hegyoldalban képződött Veteráni barlang (970 fkm). A hegyképző erők még mindig működnek, s az Al-Duna mentén nem ritkák a földrengések. Tomsich Domokos mérnök egyik jelentésében leírta, hogy 1838. január 23-án este 8 órakor Orsova vidékén olyan erős földrengés volt, hogy ,,Orsován egyetlen ház sem maradt épségben".* O. L. Htt. 128. Ép. lg. 10. Alduna 3 1838.