Tőry Kálmán: Az Al-Duna szabályozása (Vízügyi Történeti Füzetek 5. Budapest, 1972.

2. A szabályozós előtti Al-Duna földrajzi leírása

idején is bőségesen elegendő volt a hajózáshoz. A meder csak a 983 fkm-nél, Golubinje jobb parti község közelében szűkül össze, de a szorulat nem okoz nehézséget sem a hajózás, sem a jéglevonulás tekintetében. A bal oldalon, a hegy lábánál, a hasonló nevű patak torkolatánál, épült Tiszovica község (982 fkm), ahonnan szép völgy vezet fel a hegyek közötti Eibental községhez és a halárában elterülő gazdag szén- és krómércbányákhoz. Mindkét község nevét a patak völgyoldalait borító tiszafaerdőktől nyerte. Néhány km-rel lejjebb a kis Ljubotina-patak torkollik a Dunába, Közelében kis fatelep volt, és innen kis erdei vasút vezetett fel a hegyek közé. Még lejjebb, a Plavisevica-patak torkolatánál, a hasonló nevű község (976 fkm) egyik központja volt a múlt század 30-as éveiben itt dolgozó mérnökeinknek: Vásárhelyi Pálnak és munkatársainak. Plavisevica közelében a Duna medre fokozatosan összeszűkül és 3 kmrel lejjebb kezdődik az egész Duna legérdekesebb, egyben legszebb része, c zordonságában is fenséges Kazán-szoros (973 fkm). Bal felől a Cracu Turcului hegyfok szűkíti be a medret, jobb felől, ill. a bejárat előtt csaknem a középen pedig a Kalnik-szikla emelkedik a víz fölé. A bal parton itt vésték az út feletti sziklába a „Széchenyi-emléktáblát" ezzel a szöveggel: „Széchenyi emlékének a Magyar Mérnök- és Építész Egylet MDCCCLXXXV" (3. ábra), A Duna itt valóságos sziklaszűkületbe nyomul. Mindkét oldalán mészkőhegyek merednek az égnek: balfe'ől a Succaru Mare, jobb felől a Veliki Strbec 768 m magasággal. (L. W. H. Bartlett rajzát a címlapon.) A Kazán-szoros (4. ábra) felső része a Nagy-Kazán, a hosszabb és keskenyebb (974—970 fkm), az alsó a Kis-Kazán valamivel szélesebb, de rövidebb (967—964 fkm). A kettőt a dubovai kiöblösödés választja el egymástól. A Nagy-Kazán átlagos szélessége alig haladja meg a 180 m-t, legkisebb szé'essége pedig minlösze 151 m. Mélységi viszont 30—40 m között változik, sőt vannak helyek, ahol a 75 m-t is eléri. (Itt tehát a Duna feneke 16—18 méterrel alacsonyabb, mint a csaknem 1000 km-re levő befogadó Fekete-tenger szintje!) (5. ábra). Dubovánál a jobb oldali hegyek megszakítás nélkül folytatódnak a bal partiak azonban visszahúzódnak és a meder mintegy 600 m-re szélesedik ki. Az újabb szűkületnél a Kis-Kazánnál a folyót kísérő hegyek is szerényebbek s a Kis-Succaru, illetve a Kis-Strbec nevet viselik. A Kis-Kazán jobb oldali meredek szikláin is jól kivehetők voltak az ún. „Traján-út" nyomai. A szorulat végén •— Ogradena felett — a jobb oldali sziklafalba vésve volt látható egy újabb Traján-tábla (964 fkm) annak a hadi útnak az emlékére, amelyet a császár dáciai hadjáratai idején, 101—103-ban épített a Duna jobb partján a Turnu-Severinnel szemben fekvő Kladovától — helyenként sziklába vésve — Porecskáig, ahol az a Tiberius által létesített úthoz csatlakozott (9. ábra). A Traján-tábla után a Duna medre ismét kiszélesedik vagy 600 m-re, de irányát is megváltoztatja: kelet felé hajló enyhe ívben tart Orsova felé. Itt a mederben sziget is képződött, az Ogradena-sziget (961—959 fkm). A kiszélesedés közelében a bal parton két román falut találunk: Ó- és Új-Ogradénát. Mintegy 2 km-rel lejjebb a Jeszelnica patak torkollik a Dunába, a hasonnevű község mellet (957 fkm). Ez a patak sok hordalékot hoz a hegyek közül, amivel kisebb mederszorulatot idéz elő. A bal oldali hegyek azonban visszahúzódnak és a hajósok előtt kitárul az Orsovai-medence.