Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)
4. Belvízrendszerek üzeme
A növényzet irtása történhet a/ mechanikai, b/ vegyi és c/ biológiai módszerekkel. A mechanikai gaztalanitás történhet kézi vagy gépi erővel. Az emberi erővel történő gaztalanitást kaszálással végzik. A kaszálást természetesen csak a szelvény száraz részén lehet rendszeresen elvégezni. Legcélszerűbb a kaszálást a gaztalanitandó felületek bérbeadásával elvégeztetni, de a vonatkozó szerződésben a jogokon kivül a kötelességeket is pontosan rögziteni kell. A kézi kaszálás megszervezése és kellő minőségben való elvégeztetése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, ezért fontos feladat a gépi kaszálás minél szélesebb körű bevezetése. A gépi kaszálás azonban már eleve a csatornaszelvény olyan kialakítását kivánja meg, ami a rendelkezésre álló gép műszaki jellemzőivel összhangban van. A gép mozgási lehetőségét a padka és depónia helyes kiképzésével, méreteinek megfelelő megválasztásával is biztosítani kell. A viz alatti szelvényrész mechanikus gaztalanitása kézi erővel csónakból, csuklós kaszával, gépi erővel úszó nád és hínárvágó géppel oldható meg. A jelenleg elterjedt gépek /ESOX nádvágó/ legalább 50-60 cm vízmélységet és 2 m-es munkaszélességet kívánnak meg. A kézi vagy gépi erővel levágott növényzetet a szelvényből el kell távolítani. A vegyszeres növényirtást eltérő módszerekkel kell végezni a csatornaszelvény száraz és vizes részein. Az alkalmazható vegyszerek állandóan fejlődnek, igy a gaztalanitás előtt a Növényvédő Állomások és kutató szervek véleményét kell kérni. A vegyszeres gaztalanitás alkalmazása előtt meg kell vizsgálni, nem okoz e valahol kárt az alkalmazott vegyszer. Különösen olyan belvízcsatornákban, amelyek vizét öntözésre vagy halastavak töltésére használják, kell gondosan megválasztani az alkalmazható hatóanyagot és az alkalmazás idejét. Egyes lassan lebomló vegyszerek a befogadóban is okozhatnak károsodásokat. A vegyszeres gyomirtás után az elhalt növényi részeket a mederből el kell távolítani. A növényzet - a mechanikai módszerekkel végzett irtás eredményével ellentétben - takarmányozásra nem használható fel, legcélszerűbb az összegyűjtött és megszáradt növényi maradványok elégetése. Nagyméretű állandó vízzel rendelkező belvízcsatornáknál a vizi növényzet irtására, mint biológiai módszer különösen bevált a növényevő halak telepitese. Különösen kedvező ez a módszer széles, természetes érmedrek belvízcsatornaként való hasznosítása esetén. A gyakran többszáz méter széles náddal, sással benőtt medrek növényzettől való megtisztítása a növényevő halak alkalmazása előtt szinte megoldhatatlan feladatot jelentett. 89
