Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)

4. Belvízrendszerek üzeme

ZI Lv - a függőleges konturszakaszok összes hossza,

C - a talaj-minőségtől függő állandó,

HM - a várható maximális árvizszint és a vele egyidejűleg előforduló minimális belvizszint közötti különbség.

A szivárgási úthosszát az alábbi eljárások valamelyikével, vagy együttesével lehet biztosítani:

a/ a műtárgy megfelelő hosszúságúra való megválasztásával; természetes, hogy amennyiben a műtárgy ebben az esetben a töltéslábon jelentősen túlnyúlik, a műtárgy környezetében a töltés méreteit is megfelelőképpen növelni kell;

b/ szádfal vagy vasbeton "gallérok" alkalmazásával; a hullámtéri /belépési/ oldalon alkalmazott szádfal előnye, hogy a potenciálesést a szivárgási ut elejére koncentrálja, ezzel nem okozza a viz "visszaduzzasztását" a töltéstestbe, a mentett oldali szádfal kedvezőbb a kezdődő talaj törés elkerülése céljából. Ezért a szükséges szádfalhosszat általában 2:1 arányban osztják meg a hullámtéri és mentett oldali zsilipfej között. A szádfalakat úgy kell megtervezni, hogy a megkivánt szivárgási uthossz oldalirányban is biztositott legyen.

31. ábra

Szoritózsilip helyszinrajzi elrendezése /a/ és elvi hossz-szelvényi vázlata /b/

64