Török László: Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. Síkvidéki vízrendezés (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994)

2. Síkvidéki vízrendezés müveinek és tevékenységeinek tervezése

A károk teljes elhárítása gyakorlatilag nem lehet cél, mivel aránytalanul nagy ráfordításokat igényelne. Az optimális kiépítési mérték meghatározásával a későbbiekben még

részletesen foglalkozunk.

A károk elhárításának két, alapjaiban eltérő módszerét és ezek meghatározott kombinációit alkalmazhatjuk:

1. a felesleges /káros/ vizek elvezetését;

2. a felesleges vizek károkozás nélküli visszatartását: a/ a területen,

b/ a viz ideiglenes tározására alkalmas szükségtározókban,

c/ külön e célra kiépített belviztározókban.

A káros vizek elvezetése a károk elhárításának legkézenfekvőbb és leggyakrabban alkalmazott módja.

A feladat itt a talajba beszivárogni nem tudó vizek fokozatosan növekvő méretű és jelentőségű csatornahálózattal való összegyűjtése és gravitációs vagy szivattyús utón valamilyen természetes vízfolyásba való juttatása. Ez a módszer a belvizképződés típusától /kötött vagy laza talajú öblöze- tek/ függetlenül minden esetben alkalmazható. A legfontosabb műszaki feladat abban az esetben a csatornahálózat vizszálli- tóképességének helyes megválasztása.

A vizfeleslegek károkozás nélküli visszatartásának egyik legjobb, de eléggé elhanyagolt területe a talaj hasznos viz- befogadóképességének növelése és ezzel a káros vizfeleslegek keletkezésének megelőzése. A belvizek keletkezési folyamatának vizsgálatánál láttuk, hogy kötött talajon belvizek akkor lépnek fel, amikor a talaj műveléssel fellazított felső rétege már nem képes több viz befogadására.

A viz visszatartására alkalmas talajréteg vastagságának és hézagtérfogatának növelésével a talaj vizbefogadóképessé- gét növelhetjük. Ennek módszere a mélyszántás és altalajlazi- tás. A felszíni mikrodomborzati formák vizvisszatartó hatását növelheti a szántott terület sejtszerü felületkialakitása /erre a célra a gödöllői Agráregyetemen különleges hengert alakítottak ki/, illetve a legelőterületek "skatulyázása", illetve övgátolása. Az előbbi - viszonylag sik területen - 10-20 cm magas gátakkal a legelők szabályos alakú elemekre osztását, az utóbbi nagyobb esésű terepen a rétegvonal menti gátak kialakítását jelenti. Ezeknek a beavatkozásoknak a hatékonyságát érzékelhetjük, ha arra gondolunk, hogy belvízrendszereink jelenlegi kiépítésük mellett tavaszi időszakban 2 hét alatt kb. 40-50 mm-nyi vizfelesleg elvezetésére képesek; ugyanilyen nagyságrendű vízmennyiség okszerű talajmüve- lési módszerekkel a területen a talaj hasznos befogadóképességének növelése utján teljes egészében visszatartható. A talajban visszatartott vízmennyiség a hazai meteorológiai viszonyok mellett legalább 90 %-os valószínűséggel bekövetkező nyári vízhiányok idejére tartalékolódik.

13