Többcélú folyószabályozás és vízhasznosítás II. (VMGT 63., VIZDOK, Budapest, 1974)
Balogh János vitaindító előadása: A műszaki és mezőgazdasági tervezés és beruházás összehangolása
94 környezet védelme szempontjából is jelentős. A helyi vizek és a szennyvizek mennyisége azonban korántsem fedezi az öntözőrendszer vízigényét, s egyébként is erős higi- tásukra van szükség. A helyi vizek sótartalma nagy igy csak korlátozottan hasznosíthatok, illetve csak kifogástalan minőségű vizzel megfelelő arányban higgitva öntöznétek lei. Az öntözőrendszer legfőbb vizforrása a Duna, s igy a térségben keletkező összes hulladék- és szennyvíz hasznosítható, egyben természetes utón megoldódik biológiai tisz - titása is. A rendszerből és környékéből származó hulladékvizek hasznosítása érdekében az egyik fürtben hígtrágya öntözésére, egy másik fürtben higitott ipari szennyvíz, egy harmadikban pedig előtisztított kommunális szennyvíz elhelyezésére kerül sor. 3. A szükséges öntözővíz biztosításához a helyi vizforráso, „ 6 ö kon felül szélső esetben mintegy 24.10 mr vizet külső, élő vizforrásból kell pótolni. Ez részben előtáruzással , részben a vegetációs időszakban történő folyamatos szivattyúzással oldható meg. Erre a célra három jelentősebb tározó szolgál: ezek képezik a vízellátó rendszer alapját. A vízellátó rendszer szükséges kapacitását a mértékadó öntözési időszakban kiadott fajlagos öntöző vizsugár 0,56 1/s/ba határozza meg. Ennek megfelelően a fő vizki- , , , c z veteli mü vegetációs időszakban 9*5.10 ur vizmennyiséget kell, hogy a rendszerbe juttason, amihez 2,5 vr/e kapacitású szivattyútelep szükséges. A tározók mellett létesülő másodlagos átemelő szivattyútelepek a naponta felhasznált vizmennyiséget acél tápvezeték rendszeren keresztül juttatják az öntöző szivattyútelepek kiegyenlítő tározóiba, s innen kerül a nyomócső- hálózatba.
