Többcélú folyószabályozás és vízhasznosítás II. (VMGT 63., VIZDOK, Budapest, 1974)

Balogh János vitaindító előadása: A műszaki és mezőgazdasági tervezés és beruházás összehangolása

91 cse a mezőgazdasági termőföld, vizforrásai szűkösek, csa­padéka - különösen a vegetációs időben - kevés. A vidék mezőgazdaságát a szántóföldi növénytermelés és az állattenyésztés jellemzi, közel olyan magas színvona­lon, ami az öntözés nélküli gazdálkodás felső határát jelenti. A mezőgazdaság jelentős továbbfejlesztését az öntözés széleskörű megvalósitása tenné lehetővé, de a térség gazdasági fejlesztési problémáit önmagában az sem oldhatná meg. A továbbfejlődés lehetőségének kulcsa az élelmiszergaz­daság vertikális tevékenységi rendszerének kialakításá­ban rejlik. A térség termelési adottságai a termelési szerkezet a- lapvető változtatása nélkül teszik lehetővé ilyen rend­szer létrehozását. Lényegében a gabonatermelés és fel­dolgozás, valamint az állattenyésztés továbbfejlesztésé­ről és rendszerbefoglalásáról lehet szó; gabona-szesz termelése, a szesz-moslék állattenyésztésben való hasz­nosítása, valamint a feldolgozás révén. Évente 50-100 ezer tonna kukorica szeszipari feldolgozá­sa lehetséges, amiből 15-50 ezer tonna 96 %—os gabona­szesz állítható elő. A feldolgozás során nagy mennyiség­ben keletkezik szeszmoslék, amelynek nagy a fehérje tar­talma és kedvező az aminósav összetétele. A moslék fris­sen felhasználva elsősorban szarvasmarha takarmányozásá­ra, száritva pedig takarmánykeverék gyártására alkal­mas. A -szeszmoslékra alapozott állattenyésztés a technikai és állategészségügyi korlátok között jelentős mértékben koncentrálható. A keletkező szeszmoslék évente mintegy 20-40 ezer szar­vasmarha és 150-500 ezer sertés hizlalását teszi lehető­vé.

Next

/
Thumbnails
Contents