Többcélú folyószabályozás és vízhasznosítás II. (VMGT 63., VIZDOK, Budapest, 1974)

Oroszlány István vitaindító előadása: Mezőgazdasági vízgazdálkodási feladatok a csatornázott folyók völgyében

43

meghatározására. A háromfázisú talajban végbemenő vizmozgás törvényszerűségeinek alkalmazásával e prognózis-rendszer hid- rofizikai oldala pontosabban megközelíthető az alábbiak szerint:

1.

Hosszú időszakra vonatkozó, helyszíni mérések, vagy laboratóriumi modellkísérletek adataiból számított, szabatos és pontos, tényezőkre bontott sómérlegek alapján meghatározzuk azt a maximális sómennyiséget, amely meghatározott időegység alatt a talajvízből a talajvizszint feletti talajrétegekbe juthat anélkül, hogy ott sófelhalmozódást okozna, vagyis a- mely a természetes kilugzódás során az adott körülmények között, az adott időszakban el tud távozni a talajból. Ezt a sómennyiséget, mint "kritikus sómennyiséget" definiálhatjuk /§u = t/ha/, amely teljes analóg más szerzők "kilugzási potenciál", vagy "sóforgalmi együttható" fogalmaival.

2.

Ismerve a "kritikus sómennyiséget" /§u = t/ha/, a talajvízből a talajvizszint feletti talajrétegekbe jutó oldat átlagos koncentrációját /G = g/liter/, valamint a felfelé i- rányuló vertikális kapilláris vizmozgás időtartamát a vizsgálati periódus során /T = nap/ a talajvízből a talajvizszint feletti talajrétegekbe irányuló vertikális kapilláris vizmozgás maximális mértéke, az un. "kritikus kapilláris vizmozgás" ^max ~ cm/naP/ az alábbi összefüggéssel számítható:

ahol:

10

max

/3/

ír• = kritikus kapilláris vizmozgás mértéke - cm/nap

— max

Su = kritikus sómennyiség /az a maximális sómennyiség, amely a talajvízből a talajvizszint fe-