Több célú folyószabályozás és vízhasznosítás I. (VMGT 62. VÍZDOK, Budapest, 1974)

1.3 A folyócsatornázás és víztározás összefüggései az ipari és mezőgazdasági vízhasznosítással

63

Mind a természetes vízfolyásokra, mind a vízigényekre azok rendszeres ismétlődése, periódikussága jellemző. Kézenfekvő volt a közelítést trigonometriai sorbafejtéssel megkösére lni.

A Tisza szegedi szelvényére elvégzett vizsgálatok során a módszer jól használhatónak bizonyult. Harmonikus függvényekkel jól le lehetett Írni a Tisza vízhozamait u- gyanugy, mint az öntözendő területnek a várható evapo- transzspirációból számított vízigényét.

AeEámitásokat tíznapos "dekádok" középértékeivel végezték, tehát az "év" mindenkor 36 adat idősoraként adódott. A Tisza vízhozamait 70 év adataiból határozták meg. Az egyes évek dekádjainak vizhozam-középértékei adták az éves alapadatokat. Egy-egy dekád 70 adatának meghatározták pl. az M középértékét, az adatok ettől számított D szórását /középnégyzetes eltérését/ stb. Meghatározták ezekből a különböző, pl. 80 %-oa valószínűségű vízhozamokat is.

Az 1. ábrán példaképpen bemutatjuk azt az összesített függvényt, amely a 80 % valószínűséggel érkező vízhozamból már levonva 800.000 ha öntözővizigényt, az egyenleg idősorát mutatja be.

A vízhozam, illetve vízigény idősorok különböző kombinációiból adódott pl. az a görbesereg is, amely megadja, hogy V = 0—1,8.10^ m^ tározótér esetén 1-99 % biztonsággal mekkora T = 0-1.500.000 ha terület öntözhető.