Több célú folyószabályozás és vízhasznosítás I. (VMGT 62. VÍZDOK, Budapest, 1974)

1.3 A folyócsatornázás és víztározás összefüggései az ipari és mezőgazdasági vízhasznosítással

57

Az Ebro vízrendszerén az utóbbi időben számos nagy tározó létesült, az újabbakból az 1.530 millió m^-es Mequi- nenzát és a 490 millió m^-es Ribarroját emlitjük csak most. A tározók a hordalékot szinte teljesen visszafogják, annyira, hogy az öntözők az Ebro-delta "kopását" a tengerpart visszahúzódását észlelik.

Az öntözőcsatornákban a túl tiszta vizből nem hogy lerakódás nincs, de a viz már erodálja a homok és kavics partokat. A szivárgási veszteségek pedig annyira megnőttek, hogy ez helyenként már tekintélyes terméskieséseket okoz. ügy tűnik: egyetlen biztos segitség a régi csatornák burkolása lenne, amihez azonban az öntözőrendszereket kezelő közösségeknek sem technikai, sem anyagi eszközeik nincsenek.

Kísérletek történtek 1972. elején egy tározó alsó nyílásain át történő periodikus "mosatás" alkalmazására. Ez ténylegesen zavarossá tette a folyó vizét, és az ottani csatornákban az évben tényleg nem volt több törés, a módszer hatékonyságát azonban csak több éves megfigyeléssel lehet majd megfelelően tisztázni.

Az Ebro-völgy nagyobb öntöző csatornái általában már beton-burkolatuak, itt a szivárgás és az erózió nem okoz gondot. A lerakódás csökkenésével a régen gondot jelentő nád és kákafélék is kevésbé tudnak megtelepedni.

Uj gondot jelentenek viszont a hinárfélék. Az Urgeli főcsatornán pl. a szapora növésű Potamogeton és Myriophil- lum fajták jelentek meg. Ezek a Segre és a Pallorora folyókon a tározók építéséig ismeretlenek voltak. Most úgy számítják, hogy 15-20 év alatt az összes öntöző csatornát ellepik. És amig a nád- és sásfélék ellen hatékony gyomirtókat ismerünk, addig a hinárfélékre még megnyugtató javaslatot sem tudott adni senki.