Több célú folyószabályozás és vízhasznosítás I. (VMGT 62. VÍZDOK, Budapest, 1974)

1.1 A folyócsatornázás és víztározás hatása az árvédekezésre és a folyószabályozásra

28

Rossz a területi megosztás. A vízkészlet nagyobb része északon van, és a vízkészletnek alig 6 %-a jut az iparilag legfejlettebb részekre, igy a Káma-, az Ural vízgyűjtőire, vagy a Tobol-Isim vízválasztó vidékére. Mig az egy főre é- vente jutó felszíni vízkészlet a Szovjetunió átlagában 20.000 m-^, az Ural átlagában 6500 m^, addig ez pl. a Kur3

gani kerületben mindössze 920 m -re csökken.

A növekvő vízigény kielégítésére számos módszer fejlődött ki, inkább a történeti adottságok, mint átfogó tervek alapján. Nagy ipari központokban /pl. Szverdlovszk/ zárt, vagy félig zárt visszaforgató rendszerek látnak el egyes U- zem-csoportokat, vagy egész ipartelepeket. Fejlődik a komplex tisztításon és a vízfogyasztás szabályozásán alapuló korszerű vízgazdálkodás is.

Az öntözés, és a piaci haltermelés fejlődik, de nem számottevő, a mocsaras területek lecsapolása eddig 50.000 ha-on épült meg.

Nagy figyélmet szentelnek a vízgazdálkodási tervezésnek, a hosszutávu mennyiségi és minőségi előrejelzésnek. Távlatban az uráli folyókban elfolyó vízmennyiség 20-25 %os csökkenésével számolnak.

3

A fejlesztési kerettervek 72 km -nyi 60 uj tározó építését, északi és szibériai folyók vizének átvezetését irányozzák elő, a költségek Rubel-milliárdokat tesznek ki. A vízkészletek védelmét, és a racionális vizgazdálkodást elő- iró kormányhatározatok reális alapokat adtak a további fejlődéshez.