Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Munkaszervezés
A felsorolt munkák közül a vízvezetés és -szétosztás a legnagyobb volumenű, az öntözők munkájának zömét általában ez teszi ki. Az elvégzendő munkák milyensége és mennyisége nagymértékben függ a berendezések műszaki megoldásától is, ezért a továbbiakban rövid áttekintést adunk erről is. A berendezések műszaki jellemzői és azok hatása a munkaszervezésre A felületi öntözőberendezések technikai jellegzetességei (vízemelés, vízszállítás és vízszétosztás tekintetében) megszabják a munkavégzés, végső soron a munkaszervezés körülményeit. Mindenekelőtt tehát ezeket a jellegzetességeket kell áttekintenünk. A vízkiemelő és vízszállító berendezések A vízkiemelő és vízszállító berendezések segítségével jut el az öntözővíz a tábláig. Munkaszervezési szempontból az a kívánalom, hogy a táblán végzendő vízszétosz- tási munka megkezdésére a szükséges vízmennyiség már a táblánál legyen. Ezért a vízkiemelést és -szállítást meghatározott idővel az öntözés előtt kell megkezdeni. Ezt az időt (j) a következő összefüggés alapján kaphatjuk meg: ahol: i = a csatorna feltöltési ideje, óra V = a csatorna feltöltéséhez szükséges vízmennyiség, m3 S = szivárgási veszteség, m3 (a veszteség a csatorna anyagától, állapotától és a vízkivétel távolságától függően a kivett vízmennyiség 0—50%-a is lehet) Q = a csatornába egységnyi idő alatt átemelt (adagolt) vízmennyiség, m3/óra Az előbbi összefüggésből megállapítható, hogy a csatorna feltöltési ideje változik a vízemelő (vízkivételi) és a vízszállító berendezések milyensége és teljesítménye (illetve az ezeket befolyásoló tényezők) szerint. A vízkivétel (vagy vízadagolás) lehet gravitációs és motorikus megoldású. Gravitációs kivételnél az öntözővíz zsilip vagy szivornya segítségével indítható el. Külön személyzet beállítása általában nem szükséges a vízkiemelő műnél. A vízkiemelő és vízszállító hálózat felügyeletét ugyanazon személy (a távolságtól függően több személy) elláthatja. A gépi vízkivételnél külön kiszolgáló személyzetről kell gondoskodni, illetve gépkezelőt kell beállítani, mert a gépkezelő általában nem láthatja el egyúttal a csatornahálózat felügyeletét is. A vízszállító hálózat lehet: földcsatorna, burkolt földcsatorna, beton héjcsatorna és csővezeték. A vízszállító hálózat milyensége alapvetően meghatározza a szivárgási veszteséget és egyben az öntözővíz szállítási idejét is (a vízkivételtől a tábláig). A kedvezőbb vízszállító hálózat létesítése (beton héjcsatorna, csővezeték) költségesebb, viszont egyszerűsíti a vízvezetést és olcsóbbá teszi az üzemeltetést (kisebb veszteség, kevesebb munkaerő stb.). A vízkiemelő és a vízszállító berendezések üzemeltetésének tehát szoros összhangban kell lennie a vízszétosztással (az öntözés végrehajtásával). 84
