Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
mány nem fejlődött fel a kívánatos mértékig, de bizonyos termelési iránynál állandó jellemző is lehet. Az öntözött területen rendelkezésre álló szervesanyagok mennyiségét a következő összefüggésből számíthatjuk ki: 0 (b-X) (C-Y) , Szel — cl -f-------------------f“ d h h ahol: Sza = az öntözött területen rendelkezésre álló szervesanyag, q a = az istállótrágya-termelésből évenként 1 kh öntözött területre jutó mennyiség, q b = pillangós feltörés az öntözött területen évenként, kh X = 1 kh pillangósfeltörés istállótrágya-egyenértéke, q ti = 1 kh pillangósfeltörésre jutó öntözött terület, kh c = zöldtrágyatermelés területe, kh Y = 1 kh zöldtrágya istállótrágya-egyenértéke, q Í2 = 1 kh zöldtrágyatermő területre jutó öntözött terület, kh d = 1 kh öntözött területre jutó háztáji vagy vásárolt trágyamennyiség, q Természetesen az előbbi összefüggés módot ad arra is, hogy bármelyik tényező kívánatos mértékét meghatározzuk. Jelentős lehet a zöldtrágyázás mértékének megállapítása, mert a többi tényezők inkább adottak. Nem lehet azonban a zöldtrágyázás területét sem korlátlanul növelni, célszerű viszont kihasználni a maximális lehetőséget, mert ezzel növelhetjük a talaj termőképességét, és ezen keresztül a hozamokat is. Alapvető szempont, hogy a termelési iránytól és mérettől függő igényt kielégítsük, mert ellenkező esetben az öntözéses termelés gazdaságosságát veszélyeztetjük. A tápanyagszükségletet külön kell választanunk a szervesanyag-szükséglettől. Bár a szerves anyagban bizonyos mennyiségű és minőségű hatóanyagot is juttatunk a talajba, de nem ez az elsődleges, hanem a talaj szerkezetét helyreállító szervesanyagmennyiség biztosítása. Szerves trágyával már nem lehet az öntözésnél elérhető nagy termések tápanyagigényét is biztosítani. Ezért a szerves anyaggal bevitt tápanyagokon túl műtrágyát kell használni, és az összes tápanyagot összhangba kell hozni az elérendő termésekkel. Általában azt mondhatjuk, hogy a tápanyagigény a terméssel arányosan nő; szántóföldi növényeknél 3—7, intenzív kertészeti termelésnél 8—15 q műtrágyának megfelelő tápanyag szükséges. Időszakos öntözésnél a tápanyagok tekintetében is a hatékonyság növeléséről van szó, vagyis nem kell növelni a felhasználást. Intenzív öntözésnél viszont mind mennyiségi, mind hatékonysági hatással kell számolni. A hatékonyság oldalról feltétlenül meg kell határozni adott talajtípus és más feltételek mellett a gazdaságosan felhasználható mennyiséget és összetételt, mert gazdaságossági szempontból ez döntő fontosságú. Ezenkívül a műtrágya érvényesülése tekintetében a nagy mennyiség feltétlenül kihat a műtrágyázás időpontjára is. Megváltozik tehát a műtrágyázás módja, ami általában a többszöri fejtrágyázást jelenti, vagyis így a növény igényének megfelelő időben adható a műtrágya. 79
