Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
termelékenységi mutatói. A termelési szerkezet változtatása elsősorban csak a munkaerő-kapacitás kihasználását javította nagyobb mértékben, az öntözés viszont a munka termelékenységét. Másként vetődik fel munkaerő szempontjából a gazdaságra gyakorolt hatás akkor, ha a rendelkezésre álló munkaerő-kapacitás kihasználása csak minimálisan növelhető, és a többletként jelentkező munkák csak részben alapozhatok a jobb kihasználásra. Ez esetben alapvető kérdés a gépesítés és a kemizálás maximális igénybevétele, nemcsak az öntözött területen, hanem a gazdaság egészében. A munkaerőre gyakorolt hatás tehát főleg minőségi oldalról vetődik fel, vagyis nagyobb a magasabb színvonalú technikát ismerő szakmunkások iránti igény. Más módon ui. nem lehet megoldani a megnövekedett munkaigény kielégítését. Az öntözés munkaerővel kapcsolatos hatását, az állóeszközökre gyakorolt hatásokkal együtt kell vizsgálni, mert a munkaerő-ellátottságtól függően a két terület csak egymással összefüggésben oldható meg. Ez pedig gazdaságossági szempontból alapvető kérdés. Általában olyan termelési szakaszok gépesítéséről lehet szó, amely speciális — tehát viszonylag rövid ideig használható — gépet igényel, ami csak bizonyos termelési színvonal felett gazdaságos. Hasonlóképpen kapcsolódik a munkaerőhöz a vegyszeres gyomirtás is, ami lényegesen csökkentheti a kézi munkák mennyiségét, azonban — gazdaságossági szempontból — feltétlenül magas termelési színvonalhoz kötött. A munkaerővel kapcsolatban a munkák mennyiségén túl tehát jelentős a szakmunkák iránti igényre gyakorolt hatás is. Ezt két területre lehet elkülöníteni. Egyrészt speciális szakmai ismeret szükséges az öntözéssel kapcsolatos munkák bármilyen szinten való elvégzéséhez, másrészt a termelés színvonalával párhuzamosan több gépészt, munkagépkezelőt és növényvédő szakmunkást is igényel a termelés. Tehát általában növekszik a magasabban képzett szakmunkások iránti igény, nemcsak a speciális, hanem a termelési munkák során is. Ez a hatás közvetetten is jelentkezhet. Pl. az öntözés azzal, hogy nagyobb állat- tenyésztő telepek létrehozását teszi lehetővé, más feltételeket teremt az ott folyó termeléshez is (gépesítés, anyagmozgatás stb.). A munkaszervezet tekintetében szintén változást okozhat az öntözés. Az öntözés általában önálló szolgáltató ágazatként épül be a gazdaságba, s — méretétől függően — kisebb vagy nagyobb mértékben érinti az egész gazdaságot. Ha az öntözött terület a 300—400 kh-at eléri, már egy szaktechnikus, 700—1000 kh-nyi öntözött terület esetén a szaktechnikusokon kívül egy öntöző szakmérnök is szükséges az öntözés irányításához. A mérettől függően tehát kisebb vagy nagyobb öntözési szervezeti egységeket kell létrehozni és működtetni. Talajerő-gazdálkodás Az eredményes öntözéses termelés, a mesterségesen pótolt vízmennyiségen túl feltétlenül több tápanyagot is igényel. Ez a két tényező együttesen dönti el a terméslehetőségeket. A nagyobb vízfelhasználás ui. egyrészt javítja az öntözés nélkül is rendelkezésre álló tápanyagok hatékonyságát, de a növekvő hozam — ezen túlmenően — 76
