Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Az öntözéses termelés és az öntözőgazdaságok kialakítása
Az öntözés üzemi formái Az öntözés során változó vízmennyiséget használunk fel. Ez azt eredményezi, hogy változó a természetes vízgazdálkodásba való beavatkozás mértéke. Ez a beavatkozás ökonómiai szempontból is változó problémákat vet fel. A vízgazdálkodás eltérő mértékű megváltoztatása ui. különböző követelményeket támaszt mind az öntözés, mind az egész termelés vonatkozásában. Emellett számolni kell a különböző gazdaságossági feltételekkel is. Az öntözés üzemi formáján tehát a vízellátásba és a termelési tevékenységbe való beavatkozás irányát és méretéi értjük. Az öntözést — üzemi szempontból - a következő három csoportra célszerű bontani:- rizstermesztés, — intenzív öntözés és — időszakos öntözés. Rizstermesztés A rizstermesztés kiemelése azért indokolt, mert a vízellátásban a mesterséges vízellátás a jelentősebb, a természetes csapadék csak kiegészítő jellegű. A nagy vízigény következtében nagyméretű (vízszállító képességű), jelentős beruházást igénylő öntözőműveket kell építeni. A berendezés hosszú élettartamú, ezért a nagy beruházás ellenére az egyes éveket kicsi amortizációs költség terheli. Az öntözési költség, mindenekelőtt a nagy víz- mennyiség következtében azonban magas. További jellegzetesség, hogy a rizstermesztő gazdaságokban, a rizsre méretezett öntözőművek miatt az egyéb növények öntözését kedvezőtlenebbül, nagyobb költséggel lehet csak megoldani. A rizstermesztés összes költségéből 70—75 % állandó jellegű, ezért a gazdaságos termelés egyik kulcskérdése az állandóan nagy termésátlag. Intenzív öntözés Intenzív öntözésnél a vízellátásba való beavatkozás nem olyan nagy mértékű ugyan, mint a rizstermesztésnél, a termelés gazdaságossága szempontjából az öntözésnek azonban meghatározó szerepe van (hozamnövelés és -kiegyenlítés). Az intenzív öntözés fő vonása, hogy az öntözés termésfokozó hatásának érvényesüléséhez szükség van a termést alakító többi tényező (ráfordítás) növelésére is. Jellemzője, hogy viszonylag nagy vízmennyiségek rendszeres kiszolgálását jelenti. A legkülönbözőbb kultúrákat (a kertészeti növényektől a legelőkig) öntözhetjük intenzíven, ezért az intenzív öntözés nem azonos az intenzív termelési szerkezettel. Az ilyen öntözésnél alapvető üzemtani probléma a természetes csapadék és az öntözővíz együttes mennyiségének, valamint a különböző egyéb, a hozamot befolyásoló ráfordítások optimumának a meghatározása. Az optimumot a még hatékonyan felhasználható (a hozamot befolyásoló) ráfordítások mértéke adja meg; a vízmennyiség25
