Tóth Mihály (szerk.): Az öntözés üzemtana (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Munkaszervezés
44. táblázat. Munkaerőlétszám alakulása 476 hordozható esőztető berendezés üzemeltetésénél* A vizsgált berendezések Két Három Négy öt Az üzemelést végző dolgozók száma átlagosan a vizsgált berendezéseknél típusa száma db dolgozóval** üzemeltetett berendezések száma, db TL-400 121 57 42 22 2,7 TA-1200 64 — 51 5 8 3,3 TLM-2500 291 115 111 65 3,8 * 1961. évi adatok. ** A dolgozók számában a gépészt is figyelembe vettük. jelent. A gyakorlatban ezeket a berendezéseket rendszerint különböző munkaerő- létszámmal üzemeltetik. Ez abból adódik, hogy sok helyen nincsenek tisztában a munkaerő-szükséglet megállapításának módjával. E megállapítást igazolja a 44. táblázat adatsora is. A felszín alatti csővezetékű félstabil berendezések mérete annyira változó, hogy azokra a 44. táblázathoz hasonló adatokat nem lehet összeállítani. A különböző méretű félstabil berendezésekhez szükséges munkaerőlétszám viszont jól érzékelhető az egy öntöző által kezelt vízsugár alapján, amely a vizsgált berendezéseknél 15—30 1/s között változott. A munkaerő-szükséglet megállapításakor célszerű különválasztani a gépészt és az öntözőmunkásokat. Általában minden berendezéshez szükséges egy gépész. Az öntözők számát alapvetően az elvégzendő munka mennyisége és a munkavégzéshez rendelkezésre álló idő határozza meg. Az elvégzendő munka mennyisége változik: — a szárnyvezetékek hossza, — az öntözőcsövek típusa és — a szórófejek kötése szerint. Az üzemeltetés során az öntözők munkájának zömét (kb. 75%-át) az öntözőcsövek (szárnyvezetékek) áttelepítése teszi ki. Az áttelepítésnél az öntözőcsövek szét- és összekapcsolása, valamint szállítása a feladat. Az öntözőmunkások által elvégzendő munka megállapítása érdekében több éven keresztül részletes méréseket végeztünk a különböző öntözőcsövek áttelepítési idejére vonatkozóan. Méréseink eredményét a 45. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban szereplő adatok különböző helyeken, alacsony növényekben (cukorrépa, lucerna stb.) és egy öntözőre (20—35 évesek voltak) vonatkoztatott mérések átlagai, illetve azok szórása. Méréseink során azt tapasztaltuk, hogy egyes munka- műveletek időszükséglete (felvétel, letétel, út üresen és csővel) általában nem a cső anyagától és átmérőjétől függ, hanem inkább az öntözők életkorától, vérmérsékletétől (temperamentumától) és egyéniségétől. Ezekre a műveletekre ezért azonosnak (az összes mérés átlaga) vesszük az időráfordítást, mert különben a cső típusából adódó különbségek (kapcsoló, anyag stb.) könnyen elmosódnának. A táblázatban szereplő átlagos értéktől a gyakorlatban jelentős eltérések lehetnek, ami a szórás nagyságából is kitűnik. 109
