Tóth Géza - Kiss Károly: Csöpögtető öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 1977)
A különböző növények öntözése csöpögtető öntözőberendezéssel - A szőlő csöpögtető öntözése
ségi javulást. Célszerű lenne azonban a kísérleteket tovább folytatni, hogy a szántóföldi növényeknél tapasztalt víztakarékosság lényegesen egyértelműbben mutatkozzon a különböző években, valamint a növényfajoknál és növényfajtáknál eltérő legyen az eredmény. A csöpögtető öntözés a ritka szárnyvezeték miatt is kerülhetett kedvezőtlen helyzetbe, ami zavarja az összehasonlítást. A szőlő csöpögtető öntözése Régebben Magyarországon a szőlő öntözésének szükségessége föl sem merült. A viszonylag kis termésátlagokat adó tőkeművelési módokkal termesztve — a kifejezetten aszályos évektől eltekintve — a természetes csapadék is elégségesnek bizonyult. A növény közismert szárazságtűrése miatt a termőkörzetek is a viszonylag vízszegény helyen alakultak ki, sőt a szőlő telepítését elsősorban olyan körzetekben engedélyezték, melyek mezőgazdasági növénytermesztésre alkalmatlanok voltak (meredek hegyoldalak, gyenge termőképességű homoktalajok). A korszerű nagyüzemek létrejöttével, a magas színvonalú gépesítéssel, tápanyag-utánpótlással a termesztési célkitűzés megváltozott. A szőlőművelés belterjessége miatt tehát szükségessé váltak a nagy termésátlagokat adó korszerű agrotechnikai eljárások. A korszerű nagyüzemek termésátlaga jelenleg 80—100 q/ha, de remélhető, hogy rövidesen 120—140 q/ha lesz. Ezt a nagy termésmennyiséget a területre vonatkoztatott kevesebb tőkeszámmal kell elérni. A technikai színvonal emelkedésével a növény tenyészterülete is növekszik, illetve a területre vonatkoztatott tőkeszám csökken. A kevesebb tőkeszámmal a nagyobb termésátlag csak korszerű terméstechnikai eljárásokkal érhető el, ennek egyik nélkülözhetetlen eleme lesz — a többi között — az öntözés is. A szőlőnövény zavartalan fejlődéséhez évente 600—700 mm csapadék szükséges. 450 mm-nél kevesebb csapadék esetén már csak öntözéssel termeszthető gazdaságosan. A Duna—Tisza közén elterülő alföldi borvidéken ezzel szemben pl. az 1900—1965 között mért adatok alapján az átlagos évi csapadék 541 mm. A szőlő számára az optimálisnál kevesebb csapadék valószínűsége 70,9%, és ami még ennél is rosszabb, hogy a szőlő vízigényének kritikus értéke alatti csapadékmennyiség valószínűsége 20%. így minden 10 évből 7 év száraz, ebből 2—3 év aszályos és csupán 3 év csapadékmennyisége kielégítő, ebből pedig 1—2 év túlzottan csapadékos. A vízellátottságot még rontja a csapadék egyenlőtlen elosztása, különösen a vegetációs időszak intenzív növekedési szakaszában — áprilistól augusztusig. Leghíresebb borvidékünkön, Tokajhegyalján a szőlőtermesztés szempontjából 50 évből 25 év száraz. Itt a terület kitettsége — déli fekvések — valamint a területek erős lejtéséből eredő nagy víz- elfolyás még kritikusabb helyzetet teremt. Ezzel is magyarázható az a káros jelenség, hogy a nagyüzemi szőlőtermesztés a domboldalakat elhagyja, és inkább a jobb ellátottságú, sík területeket veszi igénybe. Ezzel a Tokajhegyalját jellemző minőségi bortermelés is csökken. Tehát a minőségi bortermelés biztosítására az öntözés megoldása népgazdasági szemponiDÓl is indokolt. Az elégtelen csapadék és a kedvezőtlen eloszlás hasonló problémákat vet fel az ország többi szőlőtermő táján is. Hazánkban a szőlő öntözésének nincsenek tradíciói. A századforduló idején létesítettek néhány öntözött szőlőtelepet, azonban ezeknél a cél a filoxéra gyérítése volt árasztó öntözéssel. Tudományos megalapozottsággal végzett kísérleteket csak 1960-tól kezdtek a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben, majd néhány állami gazdaságban. A kísérletek eredményei az alkalmazott öntözési módszer (esőztető öntözés) miatt, főleg nagyüzemi viszonyok között, nem adtak egyértelműen pozitív eredményt. Ez az öntözés szükségszerűségét gyakran elhomályosította, és az egységes álláspont kialakítását hátráltatta. A szakirodalom (külföldi és hazai kutatások alapján) az öntözésnek a szőlőtermés mennyiségét növelő és a minőségét javító hatásáról számol be. Főleg külföldi irodalmi adatok szerint a termés- mennyiség növekedése átlagosan 30—35% és nem ritka a 60—80%-os terméstöbblet sem. A szőlőöntözés célját az alábbiakban rögzíthetjük: — a rügydifferenciálódás, fürt- és vesszőhozam optimális szükségletének kielégítése; —• az aszály elleni védelem, a normális állomány- klíma biztosítása; — az egységnyi területre eső hozamok emelése és a termés minőségének javítása; Jelenleg a meglevő szőlőültetvényeket korszerűsítik, melyet a technikai színvonal gyors ütemű fejlődése, elsősorban a gépi szüret gyakorlati megoldása tett szükségessé. Ebben a folyamatban a szőlőültetvények sortávolságának növelése, a terület egységére vonatkoztatott tőkeszám csökkentése és a termésátlagok növelése a jellemző. A korszerű termesztéstechnológia egyik fontos tényezője az öntözés. A kormányprogram 1975—1980. évek közötti időszakban 20 000 ha nagyüzemi szőlő újratelepítését irányozza elő. Ezek az ültetvények a legmodernebb technológiai eljárások figyelembevételével létesülnek. A szőlőterületek kiterjedése 1975—1985 között a 17. táblázat szerint alakul. 17. táblázat. A szőlőágazat területének alakulása 1975—1985. között 29
