Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)
4. Az öntözőrendszer elemei
tőséget adnak az öntözés napi többszöri indítására is. Szántóföldi körülmények között lényeges része a rendszernek az eső- vagy talajnedvesség-érzékelő, mely törli az aktuális ciklust ha elegendő a víz mennyisége a talajban. Ezek különböző működési elvűek lehetnek. A bekötés szempontjából lényeges követelmény, hogy alaphe- lyezetben az áramkört zárva tartsák. Bekötve a vezérlő áramkörébe, mindaddig nem befolyásolja a beállított programot, míg az érzékelő át nem nedvesedik. Alkalmazhatók egy szelephez, vagy szelepcsoportokhoz is. Az érzékelőt célszerű a gyökérmélység 2/3-nál elhelyezni. Ebben az esetben a kisebb csapadék nem befolyásolja a vezérlőt. Az ismertetett megoldás csak azoknál a szelepeknél alkalmazható, ahol a nyitvatartási folyamatos mágneses tér biztosítja, így annak megszűnése alaphelyzetbe állítja a szelepet. Egyenáramú vezérlő esetén az energiatakarékosság miatt a nyitás-zárást a vezetékekben folyó áram polaritásának felcserélésével végzik. Ha a szelep nyitott állásánál az áramkört megszakítjuk, akkor a szelep nem zár le. 4.9.3. Elektronikus rendszervezérlés A rendszer fontos elemei az elektrohidraulikus szelepek. Normál helyzetben zárt (N.C., normally closed) és normál helyzetben nyitott (N.O., normally open) formában gyártják őket. A víz irányítását a szelep vezérlőkamrájába elektromos kapcsolók (solenoid, vagy egyenáramú forgómotorral mozgatva) végzik. A solenoidok, gyakorlatilag lineáris elektromos motorok, lehetnek váltó- vagy egyenáramúak, 12-24 V feszültséggel működtetve. Minden esetben lehetőség van a kézi vezérlésre (manual override) is. Előnyös, ha vezérlő rendelkezik „Víz háztartás, Water budget” programmal. Ebben az esetben egyetlen beállítással növelhetjük vagy csökkenthetjük valamennyi szelep működési idejét a napi meteorológiai viszonyoknak megfelelően. A 35. ábrán látható vezérlőegység korszerű kialakítású, programozása nyomógombokkal történik, a beállított értékek folyadékkristályos kijelzőn láthatóak. Az eső- vagy nedvességérzékelők beépítése minden rendszerbe ajánlott. A talajnedvességet tenzióméterrel mérhetjük melynek órája speciális kialakítású, beállítási lehetőséget és mikrokapcsolót tartalmaz. Az elektronikus vezérlők kétféle módon fogadhatják az érzékelők jeleit. A legáltalánosabb, hogy az érzékelők alaphelyzetben zártak, az elektromos áram átfolyik a kapcsok között. Ebben az esetben az érzékelőt az elektrohidraulikus szelepek áramkörében a közös ágba kötjük be. A bekötés a vezeték mentén bárhol megtörténhet. Csapadék esetén az érzékelő higrosz- kópos szenzora megduzzad és nyitja az áramkört. Ennek hatására az automatika által kiadott vezérlőfeszültség nem jut el a szelepekhez, azok nem nyitnak ki. A vezérlők újabb generációja az eső- vagy nedvességérzékelők csatlakozását a fő elektronikus panelon fogadják, ebben az esetben az érzékelő zárt állapota felfüggeszti a vezérlő működését. A MINI-CLIK II esőérzékelő megakadályozza az öntözés indulását vagy leállítja az öntözést, ha 3, 6, 12, 18 vagy 25 mm-nél több csapadék esett. A szükséges csapadék mennyiséget a felső hüvely forgatásával lehet beállítani úgy, hogy a kívánt mennyiségnél akadjon be a csap a kivágásba. Nem szabad a hüvely forgatását erőltetni, nehogy a csap eltörjön. 97
