Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)

4. Az öntözőrendszer elemei

A búvárszivattyúk telepítéséhez legalább 100 mm belső átmérőjű kút szükséges. Amennyiben a víz a 10 m-nél mélyebb rétegekből nyomás hatására emelkedik fel, úgy nagyon óvatosan kell megbecsülni a leszívás mélységét. Ilyen esetben szomszé­dos kutak létesítése váratlan helyzeteket teremthet. A kutak anyaga lehet acél-, PVC-, KPE-cső. A csövek felszínének egy része szűrőt képez, a nyílások felületének összege érje el a teljes felület 20%-át. Alkal­mazzunk a vízadó rétegnek megfelelő szűrő szerkezetet. Amennyiben a vízadó réteg szemcseszerkezete túlnyomóan kavics, kavicsos homok, a szűrő kialakítása lehet fu­ratos vagy hasítékos, ha a vízadó réteg homok, úgy kavicsszűrőt és szitaszövetet kell használni. A kavicsszűrő minimális vastagsága 40-50 mm legyen. A kút védelmére a kútfejen speciális, lassú nyitású szelepet kell építeni. Ennek hiányában a kút indításakor az utánfolyás kicsi, a víz a kutat körülvevő barlangból kerül a felszínre. Amennyiben a barlang mennyezete kikerül a víz támasztóhatása alól, úgy beomolhat és eltömheti a vízadó réteget. Aknás kutak esetében a vízszint ingadozása szabályos ciklusokat mutat. A mi­nimális vízállás októberben mérhető, a maximális júniusban. 4.1.2. Felszíni vízszerzés A vízszerzés folyóból, patakból, tóból egyaránt megvalósulhat. A vízkivétel helyén meg kell határozni a mű szempontjából mértékadó vízhozamot, vízállásokat, a víz­kivétel kapacitását. A víz kitermelése történhet stabil teleppel vagy úszó szivattyú- állással. A vízforrás felszínénél alacsonyabb befogadó esetén használhatunk zsilipe­ket vagy szivomyát. A kiemelt víz szállítása nyílt csatornákkal vagy zárt csőveze­tékkel oldható meg. Az öntözőrendszer fő- és fürtcsatomái általában burkolás nél­küli földmedrűek. Az áramlási sebesség, így az elvárt vízhozam fenntartására a vízi gyomokat a csatornában irtani kell. Az elhalt növényi maradványok a sebesség csökkentése mellett előidézik a csatorna feltöltődését, így gyakrabban szükséges a kotrás elvégzése. Ugyanakkor a gyökerekkel átszőtt partoldal nagyobb (1,8 m/s) áramlási sebességet tesz lehetővé, mint a kötött agyagfalú (0,8 m/s), tehát érdemes a partoldalt füvesíteni. Amennyiben a szivárgási veszteséget és az ebből fakadó eset­leges talajvízszint-emelkedést el akarjuk kerülni, úgy a csatorna falát burkolni kell. A burkolatlan csatornába bevezetett víznek 2/3 része is elszivároghat. A szigetelés folytonossági hiányai nagymértékben növelik a veszteséget. 2% hiány esetén már a szigetelés nélküli szivárgás harmadával kell számolni. Betonburkolat esetén a meg­engedhető legnagyobb sebesség 4 m/s. Ez a sebesség lehetővé teszi, hogy ugyanazt a vízmennyiséget betonburkolatú csatornában 50%-kal kisebb keresztmetszet mel­lett szállítsuk, mint a legjobb földfalú csatornában. A nyomásközpont egy szivattyútelep az esőztető öntözéshez szükséges nyomás előállítására, és az öntözővízigények kielégítésére. Az öntözőrendszer és a nyomás­központ gépészeti berendezése szerves egységet alkot, melyek egymással szoros kölcsönhatásban vannak. A telep automatikus üzemű és a nyomóoldali nyomásról, illetve a fogyasztott vízhozamról vezérelt rendszer. A nyomólégüstök tározókapaci­tásával a kis teljesítményű előtétszivattyúk (Q = 60 1/sec) szakaszos üzeme lehető­vé teszi a kis fogyasztások, csurgások vízpótlását. A nyomásesés, majd a növekvő vízhozamelvétel meghatározott nyomástartományokon belül indukálja a főszivaty- tyúk (Q = 200 1/sec) folyamatos belépését, így a szabályozás integráló jellegű. 69

Next

/
Thumbnails
Contents