Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)

2. Öntözési rend

Áfonya

Szerves anyagban gazdag, savanyú, 4,5-5 pH-jú talajon fejlődik jól. Ez utóbbi igényét az öntözővíz minőségénél is figyelembe kell venni. Vízigényes, gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért gyakran és kis vízadagokkal öntözzük. Nagy szárazságban az áfonya könnyen kipusztul, csak öntözve termeszthető. Egy növény legnagyobb napi vízfogyasztása 8-13 1, éves vízigénye 8-13 m3.

Málna

Sekély gyökérzete miatt a vízellátásra igen érzékeny, kedveli a csapadékos, hűvös klímát, igényli a levegő magas relatív páratartalmát. A vízpótlást korán, általában május végétől el kell kezdeni, mivel 20-30 cm-es gyökérzónája könnyen kiszárad. Az érés előtt és alatt különösen fontos az öntözés, mivel ennek hiányában a bogyók szinte rásülhetnek a vesszőkre, a vesszők elszáradhatnak. Ebben az időszakban a microjet szórófejekkel történő napi öntözés emeli a páratartalmat, mely a gyümölcsöt lédússá teszi. A nyár második felében a jó vízellátás segíti a termőrügyek kialakulását, a vessző beérését. Egy növény legnagyobb napi vízfogyasztása 6-9 1, éves vízigénye 0,6-1 m3.

Ribiszke

Sekélyen gyökereznek, a nyirkosabb klímát kedvelik. A piros ribiszke jobban bírja a szárazságot, a meleget, mint a fekete. A ribiszkebokor vízszükséglete naponta 16-23 1, éves szükséglete 1,6-1,8 m3 a piros ribiszke esetén, és 1,8-2,0 m3 a fekete esetén.

54