Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)
1. Az öntözés és a talaj
zárócsavar mérőóra test kerámiacsésze 2. ábra. Mérőórás tenziométer A 30 cm-nél mélyebben gyökerező növények esetében célszerű két tenziométert helyezni a gyökérzóna felső és alsó rétegébe. A felsőn olvassuk le, hogy mikor kezdjük az öntözést, az alsón, hogy mikor fejezzük be. Amennyiben csak egy tenziométert helyezünk el, úgy az a felszíntől mérve a gyökérmélység 3/4-nél legyen. A leolvasott értékeket dátum-centibar diagramban rögzítve képet kaphatunk a vízellátásra a tenyészidőszakban. A víz egyensúlyi helyzetét centibarban olvashatjuk le. A különböző értékek jelentése a következő: 0-10 11-25 26-50 51-70 70 fölött A gyökérzóna vízzel telített, kevés az oxigén a növények fejlődéséhez. Ideálisan nedves és levegős körülmények a vízkapacitásnak megfelelő víztartalommal. Az öntözési tartomány. Annak függvényében, hogy milyen a növény igénye, kezdhetjük az öntözést. A talaj szárazsága olyan mértékű, mely már befolyásolja a termést is. A talaj száraz. A tenziométeren leolvasható felső érték kb. 80 centibar. Efölött a zsugorodás okozta repedések miatt a csésze nem érintkezik jól a talajjal, a tenziométer levegősödig így mérésre nem használható. A talaj és a kerámiatest közötti természetes kapcsolat 2-3 öntözés után jön létre, ekkortól számíthatunk pontos leolvasásra. Előnyei: a mérés során a talajt nem kell bolygatni; hosszabb időre is elhelyezhető; kialakítása egyszerű; az adatok elektronikusan könnyen rögzíthetőek; a sótartalom nem befolyásolja a mérés pontosságát; olcsó. Hátrányai: száraz nedvességi állapot mellett nehéz a megfelelő érintkezést biztosítani a talajjal; nedves tartományban pontossága nem megfelelő, a talajok mechanikai összetétele korlátozza használhatóságát. Használata korlátozott homok, láptalajok és az ehhez hasonló összetételű termesztőközeg-keverékek esetében. Ilyen körülmények közé speciálisan kifejlesztett típust kell alkalmaznunk. 32
