Tóth Árpád: Az öntözés és tápoldatozás technikája (Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000)
1. Az öntözés és a talaj
1.5. Vízforrások Vízfolyások A különböző patakok, folyók az évszaktól, az áradásoktól függően sok szerves és szervetlen anyagot tartalmazhatnak. A 6. táblázat adatai azt mutatják, hogy a víz minősége változik az év folyamán. Például a Tiszántúlon a csatornákat tavasszal töltik fel a Tisza vizével, ekkor javul a víz minősége. A Nagykunsági főcsatornához közel eső felhasználók (Kenderes, Kisújszállás) esetében nincs minőségi különbség a folyóhoz képest, a távolabbi csatornákban azonban jelentős romlás mérhető. Ennek oka lehet az egyes csatornák kettős hasznosítása, ilyenkor a visszamaradt belvíz miatt mérhető magasabb sótartalom. A csatornák kapcsolatba kerülhetnek a talajvízzel is, főleg tavaszi-nyár eleji tetőzésnél. A frissen létesített csatorna esetében a talajszelvényből is jelentős mennyiségű só oldódhat ki. A sókoncentrációt növelheti a víz elpárolgása, a beszáradás is. Állóvizek A földfalú víztározók esetén fontos a partfalak megfelelő karbantartása, mellyel a szűrést könnyíthetjük meg. A partoldal megfelelő rézsűszöge és füvesítése megakadályozza a talaj bemosódását. A tározókat felhasználhatjuk az iszap és agyag ülepí- tésére is. A leülepedő szemcsék mérete a víz mozgásától is függ, a homokszemcsék ülepedési sebessége kb. 1 m/óra. Az agyagrészecskék lerakódásához néhány napos állás szükséges. A lebegő anyagok kicsapódását elősegíthetjük kémiai anyagok adagolásával. Kisebb tározók, tartályok a víz magas vastartalma esetén felhasználhatók az oldott vas és mangán oxidálásához és ülepítéséhez. A folyamat gyorsításához alkalmazhatunk mesterséges levegőztetést, pl. a befolyó víz terítését. Az állóvizek jelentős mennyiségű élő szervezetet tartalmaznak. Ezek az év során tömegükben és összetételükben a víz fizikai, kémiai és biológiai jellemzői szerint változnak. Az élő szervezetek szűrésére kisebb felhasználás esetén lamellás, nagyobb vízfelhasználás esetén kőzetszűrő használható. Tavak esetén a szivattyú szívókosarát a fenék és a felszín között félúton helyezzük el. így elkerülhetjük a felszínen lebegő gazdagabb élővilág vagy a fenéken leülepedett iszap, szerves anyag felszívását. Sótartalmuk valamely élővízzel tartott kapcsolatuk alapján változatos mértékű lehet, a nyári párolgás sótartalmukat koncentrálhatja. Lefolyástalan állóvizekben a sótartalom a talaj vizéhez lesz hasonló, ennek használata öntözésre szikesedési problémákat vethet fel. Víztartályok alkalmazása esetén az öntözések között tartsuk üresen azokat, vagy ha az üzemeltetéshez szükséges az állandó töltöttség, úgy rézgálic használatával megakadályozhatjuk az élő szervezetek egy részének megjelenését. Az ajánlott koncentráció 2 ppm. A szívócsövet a fenék szintjénél legalább 10 cm-rel magasabban csatlakoztassuk az üledékek felszívásának elkerülésére. Talaj- és rétegvizek Szervesanyag-tartalmuk alacsony, a szilárd részecskék változatos mennyiségben és arányban fordulhatnak elő, ami sótartalmukra is igaz. A sók között jelentős mennyi28
