Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei (VisionMaster Studió - Aquarex ’96 Kft., Budapest, 2006)
2. Öntözési rend
Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei Érzékszervi módszer Az öntözés kezdetének meghatározása a talaj, a növény, az időjárás tapasztalati adatainak, jelenségeinek megfigyelésén alapszik. A gazdálkodó látja a talaj, termesztőközeg száradását, a növény leveleinek lankadását, vagy megemeli a konténeres növényt a víztartalom megbecsülésére és tapasztalata, ismeretei alapján dönt az öntözés megindításáról. A módszer általánosan használt annak ellenére, hogy a vízadagolás számos problémával jár. Az ember nehezen tudja megbecsülni a talaj aktuális nedvességtartalmát, a szemmel látható lankadás már stresszt jelent és korlátozza a növényt a maximális termés kifejlesztésében. További hátrány az állandó jelenlét igénye, a gazdálkodónak nap mint nap többször meg kell tekinteni az állományt. Tömegmérés A talaj nedvességtartalmának folyamatos mérése a legpontosabb módszer az öntözővízigény meghatározásra. A mintavételes megoldás (a minta tömegének mérése, majd szárítószekrényes szárítása, újabb mérése) azonban sok időt vesz igénybe és nehezen ismételhető. Gyakorlatiasabb módszer néhány növény tenyészedényének mérlegre helyezése és az adatok folyamatos rögzítése. A napi mérések adatai alapján ki tudjuk szűrni a növény növekedéséből adódó változásokat és számíthatjuk a teljes állomány részére szükséges vízmennyiséget. A módszerben nehézséget jelent a folyamatos adatrögzítési igény, a reprezentatív egyedek kiválasztása. Nedvességérzékelő adata alapján A legelterjedtebb a tenzióméter használata. A beszerzésnél ügyeljünk a megfelelő típus kiválasztására, mivel azeltérőtermesztőközeghezmás-más kialakításhasználható. Atenziométer lehet elektronikus jeladóval szerelt, így közvetlenül indíthatja az öntözőrendszert. Ebben az esetben nagyon fontos a mélységi elhelyezése és összhangja a használt öntözőberendezéssel valamint a kijuttatott vízadaggal. Nagy intenzitású esőztető öntözőrendszer használatakor a gravitációs pórusok is telítődnek vízzel. Az ezekben található víz azonban az öntözés befejezése után tovább mozog lefelé a talajban, a nedvesített zóna alja a tenzióméter alatt lesz. Csepegtető öntözőrendszer esetében a zóna bővülésére nem kell számítanunk. A talaj dielektromos állandójának mérési elvén működő érzékelők szintén jól hasznosíthatók az öntözőrendszer kézi vagy automatikus indítására. Növényházban, a szántóföldi területen érdemes több jellemző helyen, legalább két mélységben elhelyezni az érzékelőket. A nedvességérzékelők telepítése mellett biztonsági megoldások használatára is szükség van. Beépíthető minimális vagy maximális idő eltelte után öntözést indító berendezés, vagy a minimális, maximális öntözési időt behatároló automatika. A nedvességérzékelők felhasználhatók az időautomatikák működésének tiltására is. Párolgási modell alapján A. Párolgási kád A transzspirációnak, a kijuttatandó öntözővíz meghatározásának gyakran alkalmazott módszere az evaporációs kádak adatainak felhasználása a tenyészidőszak folyamán. Az eszköz összegzi a napsütés, a szél, a hőmérséklet és a páratartalom hatását a párolgásra az öntözendő növény környezetében. A kád típusának és elhelyezésének jó megválasztásával követhetjük a növények- 33 -
