Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei (VisionMaster Studió - Aquarex ’96 Kft., Budapest, 2006)
1. Az öntözés és a talaj
Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei 0-10 cbar 11-25 cbar 26-50 cbar 51-70 cbar 70 cbar fölött A gyökérzóna vízzel telített, kevés az oxigén a növények fejlődéséhez. Ideálisan nedves és levegős körülmények a vízkapacitásnak megfelelő víztartalommal. Az öntözési tartomány. Annak függvényében, hogy milyen a növény igénye, kezdhetjük az öntözést. A talaj szárazsága oly mértékű, ami már befolyásolja a termést is. A talaj száraz. A tenzióméteren leolvasható felső érték kb.: 80 centibar. E fölött a zsugorodás okozta repedések miatt a csésze nem érintkezik jól a talajjal, a tenzióméter levegősödik, így mérésre nem használható. A talaj és a kerámiatest közötti természetes kapcsolat 2-3 öntözés után jön létre, ekkortól számíthatunk pontos leolvasásra. Előnyei: a mérés során a talajt nem kell bolygatni; hosszabb időre is elhelyezhető; kialakítása egyszerű; az adatok elektronikusan könnyen rögzíthetőek; a sótartalom nem befolyásolja a mérés pontosságát; olcsó. Hátrányai: száraz nedvességi állapot mellett nehéz a megfelelő érintkezést biztosítani a talajjal; nedves tartományban pontossága nem megfelelő, a talajok mechanikai összetétele korlátozza használhatóságát. Használata korlátozott homok, láp talajok és az ehhez hasonló összetételű termesztőközeg keverékek esetében. Ilyen körülmények közé speciálisan kifejlesztett típust kell alkalmaznunk. Szárítószekrény A nedvességtartalmat a nedves és a szárítószekrényben 105 °C-on tömegállandóságig szárított minták tömegkülönbségéből számítjuk. A teljes nedvességtartományban használható, hőmérsékletre és sótartalomra nem érzékeny, pontos eredményt ad. Hátrányai: a mintavétel a talaj bolygatásával jár, munkaigényes, a mintavételi hibák miatt több ismétlésben kell mérni, nem reprodukálható. Elektromos ellenállás mérése A talajban elhelyezett porózus gipsz vagy üvegszálas műanyagtest víztartalma egy idő után egyensúlyba kerül környezetének nedvességtartalmával. Elektródákat helyezve a blokkba, a nedvességtartalmat ellenállásként mérhetjük. Pontossága nem éri el a ± 2 %-ot. Előnyei: a mérés során a talajt nem kell bolygatni; hosszabb időre is elhelyezhető; egyszerű módszer; az adatok elektronikusan könnyen rögzíthetőek; olcsó. Hátrányai: a talaj változó nedvességi állapota mellet nehéz a megfelelő érintkezést biztosítani; minden egységet kalibrálni kell; a talaj sótartalma és hőmérséklete befolyásolja a mérést; pontossága nedvességtartalom függő. A talaj dielektromos állandójának mérése a. Elektromos kapacitás mérése A talaj dielektromos állandója függ a víztartalomtól. Száraz talaj esetében ez 2-4 közötti, nedves talajnál 80 körüli érték. A szonda egy leszúrható fémpálca melynek fém vége szigetelt a testtől, ezek alkotják a kondenzátor fegyverzetét. Hibái nagyrészt kiküszöbölhetők, ha a tényleges nedvességtartalom meghatározása helyett csak a talaj nedvességtartalmának változását mérjük.- 28 -
