Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei (VisionMaster Studió - Aquarex ’96 Kft., Budapest, 2006)
1. Az öntözés és a talaj
Tóth Árpád: A XXI. század öntözőrendszerei azonban jelentős romlás mérhető. Ennek oka lehet az egyes csatornák kettős hasznosítása, ilyenkor a visszamaradt belvíz miatt mérhető magasabb sótartalom. A csatornák kapcsolatba kerülhetnek a talajvízzel is, annak tavaszi-nyárelei tetőzésénél. Egyes frissen létesített csatorna esetében a talaj szelvényből is jelentős mennyiségű só oldódhat ki. A sókoncentrációt növelheti a víz elpárolgása, a beszáradás is. Állóvizek A földfalú víztározók esetén fontos a partfalak megfelelő karbantartása, mellyel a szűrést könnyíthetjük meg. A partoldal megfelelő rézsűszöge és füvesítése megakadályozza a talaj bemosódását. A tározókat felhasználhatjuk az iszap és agyag ülepítésére is. A leülepedő szemcsék mérete a víz mozgásától is függ, a homokszemcsék ülepedési sebessége kb. lm/ óra. Az agyagrészecskék lerakódásához néhány napos állás szükséges. A lebegő anyagok kicsapódását elősegíthetjük kémiai anyagok adagolásával. Kisebb tározók, tartályok a víz magas vastartalma esetén felhasználhatók az oldott vas és mangán oxidálásához és ülepítéséhez. A folyamat gyorsításához alkalmazhatunk mesterséges levegőztetést pl.: a befolyó víz terítését. Az állóvizek jelentős mennyiségű élő szervezetet tartalmaznak. Ezek az év során tömegükben és összetételükben a víz fizikai, kémiai és biológiai jellemzői szerint változnak. Az élő szervezetek szűrésére kisebb felhasználás esetén lamellás, nagyobb vízfelhasználás esetén kőzetszűrő használható. Tavak esetén a szivattyú szívókosarát a fenék és a felszín között félúton helyezzük el. így elkerülhetjük a felszínen lebegő gazdagabb élővilág, vagy a fenéken leülepedett iszap, szervesanyag felszívását. Sótartalmuk valamely élővízzel tartott kapcsolatuk alapján változatos mértékű lehet, a nyári párolgás sótartalmukat koncentrálhatja. Lefolyástalan állóvizekben a sótartalom a talajvizéhez lesz hasonló, ennek használata öntözésre szikesedési problémákat vethet fel. Víztartályok alkalmazása esetén az öntözések között tartsuk üresen azokat, vagy ha az üzemeltetéshez szükséges az állandó töltöttség, úgy rézgálic használatával megakadályozhatjuk az élő szervezetek egy részének megjelenését. Az ajánlott koncentráció 2 ppm (lm3 vízhez 2 gr). A szívócsövet a fenék szintjénél legalább 10 cm-rel magasabban csatlakoztassuk az üledékek felszívásának elkerülésére. Talaj- és rétegvizek Szervesanyag tartalmuk alacsony, a szilárd részecskék változatos mennyiségben és arányban fordulhatnak elő, ami a sótartalmukra is igaz. A sók között j elentős mennyiségű lehet a kalcium (Ca) és a magnézium (Mg) vegyülete. Ezek a kémhatás, nyomás- valamint hőmérsékleti viszonyok megváltozása miatt szemcsék formájában kicsapódnak a hálózatban és a vízzel sodródva eljutnak a kijuttató elemekig, ahol eltömíthetik a bemenő nyílásokat. Ha oldatban maradnak, úgy a beszáradás miatt, a vízadagoló elem kiömlő oldalán jelentős forrásai az eltömődésnek. Rendkívül változatos előfordulás mellett megtalálhatók a vas (Fe), a mangán (Mn) és a kén (S) tartalmú vegyületek is. Magas nátrium (Na) tartalom esetén a talajban szolonyecesedési folyamatok megindulásával is számolnunk kell. A talajvíz sótartalma széles tartományon belül mozog, akár ötszörös is lehet a különbség az egyes minták között (6. számú táblázat). Az adatokat elemezve az átlagos öntözővíz sótartalmával összehasonlítva 2-12 szeres különbség látható. Többségükre hazánkban jellemző az abszolút Na+ dominanda. A kétértékű ionok közül a Mg2+ az uralkodó. A fentiekből látható, hogy a felemelkedő talajvíz a sótartalmat veszélyes szintre növelheti a talaj művelt rétegében.- 24 -
