Thyll Szilárd: Meliorációs építés (VÍZDOK Leányvállalat, Budapest, 1986)

3. A meliorációs építési feladatok - 3.2 A síkvidéki üzemi felszíni vízrendezés művei

- 91

mozgással történik, (lásd. 28. ábra) A mélyvezetésű csatornák építésénél a kikerülő föld elhelyezése okozza a legnagyobb gondot. Feltételezve az 1,8 m mélységet, 0,6 m-es fenékszélességet és 1:1,5 rézsűhajlást, a csatornákból fm-en- ként kikerülő földmennyiség 6 m^, melynek elhelyezéséről gondoskodni kell. Célszerű a felső humuszos talajréteget, esetleg a mélyebb rétegekben levő talajjavításra alkalmas talajt (sárgaföld) a tábla mélyfoltjainak feltöltésére ill. foltszerű talajjavításra felhasználni.

A humuszos talaj vastagsága talajonként változó, általában 0,25-0,5 m vastagságú. Ezt a talajt a tábla mélyfoltjainak feltöltésére lehet felhasználni (55. ábra), amelyet célszerű földnyesővel leszedni és a feltöltés helyére szállítani. Az alsó talajréteget, amennyiben talajjavitásra nem alkalmas, kotróval célszerű az út nyomvonalába, vagy ha ez túlzott kiemelést eredményezne, depóniába rakni (55.a. ábra)

Amennyiben az alsó talajréteget képező meszes altalaj talajjavításra alkalmas (sárgaföld), a felső talaj réteg (humuszos réteg • a mélyfoltok feltöltéséhez! és a sárgaföld fölötti réteg (útépítésre) letermelése után az talajjavításra használható fel (55.b. ábra).

A csatornaszelvényből kikerülő talaj különböző célokra történő felhasználhatósága részletes talajtani szakvélemény alapján dönthető el.

A csatornaépítés, a különböző rétegek kitermelése általában forgó felsővázas kotrókkal történik a 2.5.2. fejezetben leírt technológiák szerint. A csatornapartra kitermelt talaj elszállítása a fenti elvek figyelembevételével földnye